Ana səhifə

Viola Zoltán Irodalmi elmélkedéseim tartalom egy új irodalmi műfaj a sci-fi halála Az irodalom új felosztása Kritika, avagy a sci-fi nyomora Tudomány(talanság) a tudományos-fantasztikus irodalomban Az írás Tizenegyparancsolata Zenemorzsa


Yüklə 319.03 Kb.
səhifə1/5
tarix22.06.2016
ölçüsü319.03 Kb.
  1   2   3   4   5
Viola Zoltán

Irodalmi elmélkedéseim

TARTALOM

Egy új irodalmi műfaj

A sci-fi halála

Az irodalom új felosztása

Kritika, avagy a sci-fi nyomora

Tudomány(talanság) a tudományos-fantasztikus irodalomban

Az írás Tizenegyparancsolata

Zenemorzsa

A mű elektronikus változatára a Creative Commons - Attribution-NonCommercial-NoDerivs (Jelöld meg!-Ne add el!-Ne változtasd!) licenc feltételei érvényesek: a művet a felhasználó másolhatja, többszörözheti, amennyi­ben feltünteti a szerző nevét és a mű címét, de nem módosíthatja, nem dolgozhatja át és kereskedelmi célra sem használhatja fel. A műre vonatkozó felhasználási feltételek részletes szövege az alábbi címen tekinthető meg: http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.5/deed.hu


Egy új irodalmi műfaj


A „szofi” egy új irodalmi műfaj. Én találtam ki.

E rövidke név mozaikszó, az angol social-fiction rövidítése (ejtsd valahogy így: szosöl-fiksőn), angolosan tehát sofi vagy esetleg so-fi a rövidítése. Jelentése: társadalmi fantasztikum.

Bár a név az angol jelentés rövidítése, a szofi eredendően magyar találmány, legalábbis ami a nevet illeti. Mégis illendő szofinak nevezni, mert a szofi név a sci-fi név mintájára találtatott ki, annál is inkább, mert a szofi a sci-fi-nek mintegy részhalmaza. Azon, eddig közös elneve­zéssel nem rendelkező művek tartoznak ide, melyeknek lényegi, elhanyagolhatatlan elemét képezi egy vagy több különleges társadalom leírása. Ám csak azon különleges társadalmak, melyek logikusan, hihetően, mintegy tudományosan és tudományos alapossággal vannak felépítve, kitalálva. Ez nem is lehetséges másképp, hiszen definíciónk szerint a szofi az SF része, s a sci-fi, bár erről sokan elfeledkeznek manapság, tudományos fantasztikum.

Mire is vonatkozik a szofiban a tudományosság? Semmiképp sem mindenre. Szofi lehet az olyan regény is, melyben szerepelnek varázslók, akár szörnyek is. Egy csak a fontos: maga a különleges társadalom ne ilyen nyilvánvalóan nem létező és/vagy lehetetlen elemek miatt legyen különleges. Ami a társadalom felépítését illeti, az legyen tudományosan jól meg­alapozott, vagy legalábbis olyan, ami az átlagos műveltségű olvasó tudományos ismeretei szerint nem abszolút lehetetlen.

Miről szólnak a szofi regények? Nos, elsősorban olyasmiről, hogy két, egymástól eltérő fel­épí­tésű társadalom miként ütközik össze. Például miként veszik fel egymással a kapcsolatot, miként háborúznak vagy működnek együtt, egyáltalán mitől függ a kapcsolat kimenetele. E két társadalom közül lehet az egyik a mienk, a másik az „idegenek”-é, vagy más emberi társadalom, ami különleges (mert például benne nőuralom van, vagy nincs családi kapcsolat, vagy már akár űrhajóik is vannak, de valamiért kultúrájuk szerves részét képezi még ekkor is a kannibalizmus, vagy az egyes egyedek nagyon különböznek egy­mástól, mert úgy tervezték meg őket genetikailag...), vagy két társadalom konfliktusa is, melyek egyike sem hasonlít mihozzánk. Lehet írni arról is hogy egyetlen ember miként érzi magát/illeszkedik be egy számára idegen társadalomba(n), amelynek szokásait hol lelkesen üdvözli, hol borzad tőlük. Vagy a kü­lönleges társadalom lénye miként érzi magát körünkben...

Jogosan merül fel a kérdés, miben különbözik e műfaj az utópiától vagy antiutópiától. A szofi valóban sokat merített e két műfajból, de egyben a high-fantasy és a lélektani regény keveréke is. Akinek ez furcsa, gondoljon bele, hogy az új tudományágak is régi tudományok határvonalain születnek.

A high-fantasyból örökölte, hogy minél részletesebben igyekszik kidolgozni egy világ vagy legalábbis egy társadalom szokásait, életmódját. A sci-fi-ből azt, hogy e társadalom külön­le­ges, ami még nincs, és nem is volt. Tolkien híres regénye, a Gyűrűk ura például nem szofi, mert ugyan nagyon részletes, de társadalmai nem különlegesek, pusztán királyságok. A lélektani regényből azt, hogy bár jó ha van­nak benne kalandok, de nem ez adja lényegét, emiatt nem fantasy. Fontosabb a szereplők gondolatvilága és érzelmei. Az utópiától és antiutópiától azt, hogy van benne társadalomkritika, egyáltalán, társadalomleírás.

De miért nem utópia vagy antiutópia? Vagy ami (anti)utópia, az mind szofi?

Csöppet sem! Ugyanis minden utópia lényegében hazug, s ezért nem tudományos! Az utópiák pillanatfelvételek egy társadalomról, amit örök, túlszárnyalhatatlan csúcsként tüntetnek fel előttünk, ahol ráadásul minden csupa jó! Az antiutópiák pedig ugyanilyenek, csak negatív elő­jellel. Csakhogy ez nem igaz! Minden életszagú társadalomban kell legyenek olyan elemek, amelyeket örömmel üdvözlünk, s olyanok, amelyeket csöppet sem, sőt, amelyektől talán a hátunk is borsódzik. Egy jó szofi olyan társadalmat kell bemutasson, amiről így vélekedünk: „Ez csuda nagyszerű, szívesen élnék ott, csak ne lenne benne ez meg ez meg ez...”. Csakhogy a szofi bemutatja, hogy az az „ezmegez” elengedhetetlen ahhoz, hogy az a sok jó is meg­legyen abban a társadalomban. Mert valamit valamiért... Tulajdonképpen ez teszi a szofit szofivá, ettől tudományos, és nem olyasféle képzelgés minden alap nélkül, mint a vallások mennyorszá­gai!

A mi valóságos világunkban is szép számmal lelhetni fel olyan társadalmakat, amik egyszerre vonzanak és taszítanak. Az indiánok bátrak és becsületesek, de szegények. A japánok udva­riasak és szorgalmasak, de ha belegondolunk hogy az úr parancsára szeppukut kell elkövetni... az amerikaiak gazdagok, de ott az a sok bűnözés és kábítószerezés... a pápuák nagyon vendégszeretőek, de ott a fejvadászat... az eszkimók is milyen rendes emberek, de ha eszkimó lennék, nem szívesen adnám kölcsön a feleségemet a megbecsült vendégnek...

Az igazán zseniális szofi ráadásul fejlődésében mutatja be az adott társadalmat. Fejlődés alatt nem területi növekedést kell érteni, hanem lényegi változásokat a lakosok életmódjában, az emberi kapcsolatokat (tehát nem elsősorban a technikát) illetően.

A szofi kifejezés megalkotása az én nevemhez fűződik, s az egész Poliverzum-sorozat műfaja összességében szofi, s ezen belül több regény külön, önmagában is szofinak tekinthető. Ám előttem is születtek már a világirodalomban jó szofik, ha nem is bő számban, csak akkor még nem tudták hogy ez szofi. Ilyen például Huxley Szép új világ-a, Thea Beckman: Amazon­királyfi, leginkább azonban éppen egy magyar szerzőt említhetünk: Szathmári Sándor Kazohinia-jára gondolunk.

Az SF-nek számos irányzata van, némelyik inkább kalandos, másik inkább technikai, és így tovább. Az SF-en belül a szofinak is megvannak az adott irányzatai. Lehet kalandos szofi, lélektani szofi, technikai szofi, és high-szofi, utóbbi akkor, ha valaki szinte őrületes apró­lékossággal dolgozza ki a társadalmát sőt társadal­mait egyetlen világon belül, mondhatni történelmet ír szofiban, ehhez persze regényfolyam kell, de minimum trilógia. Ám mindegyik­nek elengedhetetlen feltétele a tudományosan de legalábbis hihetően felépített különleges társadalom, minél jobban kidolgozva azt, anélkül nem szofi. S hogy ezen nem is túl népes csoport miért érdemli meg a külön nevet? Azért, mert a mi világunknak nagy szüksége van a társadalmi széthullás felé haladván új társadalmi ötletekre, egyálta­lán, társadalomkritikára!

A szofi név ráadásul szép is, hiszen a klasszikus műveltséggel rendelkezők számára Sophiát, a bölcsességet idézi fel. Remélhetőleg nem fog mindenki a cigire gondolni, ha a szofit emlegetik előtte. Az nem baj ha eszébe jut a hallatán, hogy „Mindenki szereti szofit”. Szeresse is mindenki.

De ne a cigit, hanem a bölcsességet...

  1   2   3   4   5


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©kagiz.org 2016
rəhbərliyinə müraciət