Ana səhifə

Szécsi József vallásfilozófus Prozeliták


Yüklə 165.16 Kb.
səhifə1/3
tarix17.06.2016
ölçüsü165.16 Kb.
  1   2   3

Szécsi József


vallásfilozófus

Prozeliták

Tartalom:


1, A Sevá micvót bené Nóách

2, A betérés

2,1 Brit milá

2,2 Tevilá

2,3 Korbán

2,4 A betért jogai

3, A gér és a proszélütosz

3,1 A gér a Tánáchban

3,2 A gér és a proszélütosza Tánách után

3.2.1 Septuaginta

3.2.2 Alexandriai Philo

3,2,3 Josephus Flavius

3,2,4 Zsidó feliratok

3.3. A proszélütosz/gér a késői zsidóságban

3,4 A prozelitizmus és a rabbinikus zsidóság

3,4,1 Viták

3,4,2 A gér tósávés a jiré sámájim

3,5 A proszélütoszaz Újszövetségben

3,5,1 proszélütosz

3,5,2 szebomenoj/fobumenoj tón Theón

3,5,3 A páli misszió

4, A prozelitizmus története a Talmud után

4,1 A középkor a X. századig

4,2 XI-XVI. sz.

4,3 XVII-XIX. sz.

4.4 XX. sz.

5. Zsidó misszió - keresztény misszió

Bibliográfia



1, A Sevá micvót bené Nóách
Az ún. noéi törvények héber neve: Sevá micvót bené Nóách. Azon 7 törvény, amelyet a pogányoknak, a nemzsidóknak is be kell tartani. Ezeknek alapja az Ádámnak szóló parancs1 és a Noéval a vízözön után kötött szövetség 2 rabbinikus értelmezése.3 Vannak e törvényeknek változatai, mégis az általánosan elfogadott 7 törvény: 1, a bálványimádás; 2, az istenkáromlás; 3, a gyilkosság; 4, a szexuális bűn (fajtalankodás); 5, a rablás (lopás); 6, evés az élő állatból (az élő állat levágott tagjának fogyasztása); 7, a tulajdonjog tisztelete.4 A zsidó hagyomány szerint ezektől az ősember is tartózkodott. Ha a nemzsidók áthágják ezeket a törvényeket, rájuk is halál vár. A Tóra többi törvényei csak a zsidókra vonatkoznak, bár a nemzsidók is betarthatják azokat. Azokat a nemzsidókat, akik betartják a noéi törvényeket, azokat helybéli idegennek, gér tósáv-nak kell tartani, akikre kiterjed a zsidó közösség támogatása.5 Maimonides,6 a nagy zsidó gondolkodó úgy vélte, hogy a jámbor nemzsidók azért tartják meg e törvényeket, mert úgy gondolják, hogy ezek benne vannak a Bibliában. Egyenlővé tette a noéi törvények megtartóit az igaz emberekkel - gér cedek -, a chászidokkal, és így eggyé a zsidó néppel, akik részesülni fognak az Eljövendő Világban, a túlvilágban. Moses Mendelssohn7 nem értett vele egyet és azt mondta, hogy a nemzsidók azért tartják be a noéi törvényeket, mert azok ésszerűek és erkölcsösek.
A 7 noéi törvény a rabbinikus tradiciónak a Bibliából eredő erkölcsi létminimuma, mely minden emberre nézve kötelező.8 A zsidóknak kötelező a Tóra teljes megtartása. A Genesis 9,12-13 szerint mindenki „Noé szövetségének fia”: „Majd ezt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amit én szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel, örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele szövetségemnek, melyet én a világgal kötök.” A 7 noéi törvényben az utolsó kivételével mindegyik negatív, mely inkább a többi rendelkezés összefoglaló értelmezése. Bálványimádás esetén, bár a nemzsidóknak nincsen „Isten ismeretük”, mégis esküvel kell megtagadni a hamis istenképet.9 Ez a törvény magára a bálványimádásra vonatkozik és a nemzsidóktól nem kívánja meg a vértanúság elszenvedését.10 Embert, vért azonban nem lehet ontani, itt a mártírium választandó.11
Úgy gondolták, hogy az iszlám hívei követik valójában a noéi törvényeket, hisz a keresztények Jézust imádják, tehát bálványimádók. A kései középkor óta a keresztények is noé fiainak számítanak.12 A nemzsidók számára az istenkáromlás, a gyilkosság és a lopás az érvényes társadalmi törvények szerint is tilos. A lopás tilalma a cselekvés sokféle módozatára vonatkozik, pl. katonai hódítás esetén.13 A nemzsidók részére vannak különböző előírási listák.14 Tilos pl. a varázslás, a kasztráció, a magvak keresztezése, az áldozat megbecstelenítése. Parancs van a jótékonyság gyakorlására, a nemzésre és a Tóra tiszteletére.15 Ezek a noéi törvények legismertebb további kifejtései. A noéi törvények tehát egy kiválasztott egység a gyakorlatban létező zsidó parancsok közül. A zsidóknak kötelező a noéi kódex megtartása, bárhol is vannak. Maimonides szerint a nemzsidóknak a noéi törvényeket nem úgy kell értelmezni, mint amit kiérdemeltek saját tulajdonul, hanem isteni kinyilatkoztatásként. Az etika, a morál nem pusztán evilági normatíva, hanem isteni törvény.
Felvetették, hogy talán létezett egy a Sínai-hegyi törvénykezést megelőző törvényhagyomány is, melyet a Sínai-hegyi kinyilatkoztatás után már csak a nemzsidókra kellett értelmezni. Ez egybecsengett Rabbi Johanan nézetével.16 A noéi szövetség gondolata folyamatosan jelen volt a zsidó gondolkodás történetében. Modern zsidó gondolkodók, mint Moses Mendelssohn és Hermann Cohen17 a noéi parancsok eszméjét Izráel és az egész emberiség közös és ésszerű etikai alapjának tartják.18 Noéban az emberiség egységének és folytonosságának szimbólumát látják. Vannak nézetek, mely szerint az emberiség végső állapotában fogja majd tartalmazni mindkét elemet: a zsidóságot és a noé fiait; mások szerint noé fiai az utolsó előtti szintet jelentik, amikor is bekövetkezik a Tóra mindent betöltő egyetemessége.19
A Deuteronomiumban találunk egy listát: „Ne legyen köztetek olyan, aki fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottakról tudakozódó!”20 A Jubileumok könyve21 feljegyez egy lényegi különbséget, amikor nem 7, hanem Noé fiainak 6 parancsáról beszél: 1, az igazságosság betartása; 2, a test szemérmének betakarása; 3, a Teremtő áldása; 4, a szülők tisztelete; 5, a környezet szeretete, 6, őrizkedés a paráznaságtól, a tisztátalanságtól és minden gonoszságtól. Az Apostolok Cselekedetei 15,20-ban utalást találunk 4 nemzsidókhoz intézett parancsra: „(1) tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, (2) a paráznaságtól, (3) a megfulladt állattól és (4) a vértől.” Ezen lista egyike lehet azoknak, melyek a Pentateuchus alapján készültek.
Maimonides szerint a noéi törvények elfogadásának alapja a nemzsidók számára az isteni tekintély és a mózesi kinyilatkoztatás. A Tórának a zsidók előtti tekintélyéről mondja Exodus 24,7: „Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az ÚR rendelt!”. A Szánhedrin traktátus szerint:22 „Ő (ti. Isten) felfüggeszti a hegyet egy hordóhoz hasonlatosan és ezt mondja: Ha elfogadjátok a Tórát jó, ha nem, akkor a temetésetek lesz!”. A noéi törvényekkel kapcsolatban kérdés volt a talmudi korban, hogy természeti törvényről, vagy a nemzsidók viselkedésének szabályozásáról van-e szó. A Jómá 67b szerint e törvények nem részei a kinyilatkoztatásnak. A Genesis Rabba23 szerint a 7 noéi törvényből 6 Ádámnak lett kinyilatkoztatva. A 7 törvény közül a húsevéssel kapcsolatos korai kinyilatkoztatás lehet, mert a vízözönig a húsevés tiltott volt: „Nektek (ti. az embernek) adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt.”24
2, A betérés
A prozeliták fölvételét, a betérést a zsidóság pontosan meghatározza. A Talmud így ír: „Miként az izraelitáknak a pusztában a szövetségkötés előtt 3 feltételt kellett teljesíteni, nevezetesen a körülmetélést (Exodus 12,48), a vízzel való meghintést (Exodus 19,10), és az áldozatvitelt (Exodus 24,5), úgy kell a prozelitáknak a szövetségbe való betérésnél ugyanezen 3 feltételt teljesíteni.”25 A betérőnek tanulmányozni kell a judaizmust, szívbéli elhatározás kell a „parancsolatok jármának” elfogadására, így lesz gér cedek. A leendő betértet „bal kézzel el kell utasítani, míg jobb kézzel oda kell húzni”, azaz az első 3 alkalommal meg kell tagadni, de utána be kell fogadni a jelentkezőt. A tannaiták26 ezt kérdezték a prozelitától: „Mi a célod? Nem ismeretes előtted, hogy Izrael népe ma nyomorog, üldözött, száműzött és állandóan szenved?” Ha azt válaszolja, hogy „Tudok erről és nem vagyok méltó.” - azonnal befogadjuk és további tájékoztatást adunk neki. „Nem szabad túlterhelnünk, sem túlságosan aprólékosnak lennünk vele szemben.”27 A háláchá (=törvény) elfogadja azok jelentkezését is, akik házasság miatt, társadalmi előbbre jutásért vagy félelemből térnek be.28 Egy prozelitának a befogadása az „isteni jelenlét szárnyai alatt” a gyakorlatban a körülmetélést, a bemerítkezést és az áldozatbemutatást jelentette.29 Napjainkban a felnőtt betéréséhez legalább féléves, de inkább egy éves, vagy még hosszabb tanulás szükséges. A betért zsidót nevében nem vérszerinti szüleinek fia vagy lányaként jelölik meg, hanem „Ábrahám atyánk gyermekeként”. Az áttérésnél érvényben lévő zsidó törvények pontos megtartásával pl. az 1940-ben Budapesten kiadott „Kálmán Ödön: A rabbi könyve”30 rendelkezett az áttérő előző felekezetéből való tanúk jelenlétében történt szabályos kilépésről. A felnőttek a vallás alaptörvényeiből vizsgát tesznek.31 A nőt rituális fürdőbe küldik, a férfit csak a circumcisio után. Mindkettőnél szükséges a bét din. A brit milánál bráchát mondanak. Gyermeknél is kell a bét din, de a teviló csak a megfelelő kor elérésekor esedékes. Áttérő brit milája nem eshet szombatra. A befogadást (kábboló) ünnepélyes szavakkal legalább 3 férfi jelenlétében mondják ki.
2,1 Brit milá
Rabbi Eliézer és Rabbi Josua nem értettek egyet abban, hogy aki volt mikvében, de nincs körülmetélve az prozelitának tekinthető-e, és fordítva. Rabbi Eliézer szerint az is prozelita, aki csak egyet is teljesített a két feladat közül. Rabbi Josua azonban mindkét feltételt kötelezőnek tartotta. A háláchikus álláspont szerint: „Nem lehet prozelita, ha nincs körülmetélve és bemerítve.”32 Ha nincs jelen a három tagú bét din, akkor a betérés érvénytelen.33 Egyesek szerint a bét din (dajján - sófét: bíró) három tagjának csak a követelmények elfogadását kell tanúsítani és nem a bemerítkezést. Maimonides szerint, aki csak két tag jelenlétében volt a mikvében, az nem prozelita. Sámmáj és Hillél iskolájának is volt különvéleménye. „Bét Sámmáj azt állította: A körülmetélés vérét kell venni tőle. Bét Hillél pedig azt állította: Nem kell a körülmetélés vérét venni tőle.”34 A legtöbb tekintély Sámmáj mellett döntött. Áldást mondtak a prozeliták brit milájánál:35 „Te, aki megszenteltél bennünket parancsolataiddal, és elrendelted, hogy körülmetéljük a prozelitákat és vegyük tőlük a szövetség vérét.” A brit milá alkalmával a betért kap egy zsidó nevet, mert apja nem volt: „ben Ávráhám ávinu” - Ábrahám atyánk fia, aki a Midrás szerint az első betért pogány volt, és így minden prozelita apja. Ezért az Ábrahám kedvelt prozelita név. Pál a Galata levélben ezt mondja:36 „Ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész Törvényt megtartani.”
2,2 Tevilá
Nem vezethető le a pogány tisztulási szertartásokból a zsidó és a keresztény bemerítkezés, de ezekben a kultuszokban is alkalmazták a tisztulás szimbolizálására a vízzel való meghintést, mosakodást, fürdést. Tisztulási szertartások voltak a Kübele-kultuszban, a Sabasios-, a Dionüsos misztériumban (étkezés és avatás közti fürdő), az Isis- valamint a Mithras misztériumokban. A Kübele-mítosz taurobolium-ja érzékletes képet nyújt ebből a világból. A beavatásra váró egy gödörben helyezkedett el. A gödröt lyukacsos deszkával lefedték és a deszkán leölték a bikát. A bika vére a deszkán keresztül ráfolyt az emberre, aki minden cseppet őrjöngve igyekezett fölfogni. Még a szájába is engedte a vért, hogy belül is megtisztuljon.
A tevilá vagy töviló, az „alámerülés” azáltal, hogy valaki alámerül egy forrásban vagy a mikvében és megszabadítja magát a tisztátalanságtól. A férjes asszony a mikvét menstruáció után használja, mielőtt újra szexuális kapcsolatot létesít férjével. A nők általában a Ruth vagy a Sára nevet veszik fel új, zsidó névként. A nemzsidóktól vett főzőedényeket is mikvébe mártják (tevilat kelim), használat előtt. A férfiak Jóm Kippur előtt mennek a mikvébe, hogy tisztán lépjenek Isten elé. A főpap Jóm Kippurkor ötször végzett tevilát. A kabbalisztikus hagyományok követői szombat előestéjén, a haszid mozgalom követői pedig mindennap imádság előtt megfürdenek benne. A Széfer Tórát és a mezúzákat írók az istennév leírása előtt tevilát csinálnak. A Talmudban a mikve törvényeivel külön traktátus, a Mikváót foglalkozik. A brit milá után 7 napra mehetett csak a mikvébe a betért, mely elengedhetetlen kelléke volt az áttérési folyamatnak.
Az alámerülés lényege a teljes elmerülés a mikvében, vagyis az „élő víz”-ben, nem pedig csak vízzel való leöntés. Az általában esővízből feltöltött mikvéhez egy vezetékes vízből készített fürdő is kapcsolódik. A mikve, a „vízgyűjtő” legkevesebb 762 liter vizet kell, hogy tartalmazzon az alámerüléshez. A Damaszkuszi Irat figyelmeztetett:37 „Ne mosakodjék senki piszkos vízben, vagy olyanban, amelynek mennyisége kevés ahhoz, hogy belepje őt.”
A prozelita bemerítkezés nem egyszerűen egy „másik” tisztulási szertartás a mózesi rendelkezések mellett, hanem egy egyszer gyakorolható beavatási cselekmény. Más mosakodást titokban, vagy egyénileg is gyakorolhatnak, a prozelita bemerítkezést azonban csak nyilvánosan. A cél a megfigyelés, a szabályok betartásának ellenőrzése. A bemerítés előtt a jelölt bizonyságot tett kérdés-felelet formájában. A prozelita bemerítkezés tehát nem magánesemény volt, amint Keresztelő szent János hasonló ténykedése sem. A prozelita bemerítkezéssel vége lett a pogányságnak, a jánosival az előző bűnös életnek. A prozelita bemerítkezés hitvallás volt, a jánosi erkölcsi változás, értelmi döntéssel.
A kabbalisztikus világ tovább színezi a mikve rituáléját. Amit egy asszony lát, amikor kilép a mikvéből, melyben a menstruáció után megfürdik, kihat gyermekére. Ha kutyát lát, gyermekének arca kutyaszerű lesz, ha szamarat, akkor a gyerek buta lesz, ha nemtörődöm embert lát, úgy gyereke is az lesz.
Feljegyzések szerint volt, hogy az asszonyt bekötött szemmel vezették haza, hogy csak arra gondolhasson, hogy egy jámbor emberrel találkozott. Ha lovat lát, az jó, mert gyermeke boldog lesz és örömét leli a Tórában. Ha tudóssal találkozik, az szintén szerencsés. A Talmud beszámol a jóképű Johánán rabbiról, aki a mikve előtt szokott üldögélni, hogy az onnan kilépő asszonyok őt lássák, és gyönyörű gyermekeik legyenek. Akik ezt nehezményezték, azoknak ezt mondta: Nem foglalkoztatnak erkölcstelen gondolatok, mert az asszonyok, akik kijönnek, számomra fehér hattyúk.
2,3 Korbán
A Templom fennállásának idején a brti milát és a tevilát egy áldozat felajánlása követte. A Szentély lerombolása után az áldozat megszűnt. Az áldozatbemutatás minden betérőnek a kötelessége volt. Aki így a zsidóságba felvételt nyert, az „minden tekintetben olyan, mint egy zsidó”38. Kétféle áldozat volt lehetséges, a bűn miatti: gerlice vagy galambfióka és az égőáldozat: esztendős bárány. Rabbi Johánán ben Zákkáj hozta azt a rendelkezést, hogy amikor nem lehetett áldozatot bemutatni, akkor a prozelitáknak nem kellet félretenni pénzt az áldozatra.39 Így csak a brit milá és tevilá maradt meg.
2,4 A betért jogai
A legrégibb történelmi tanúság, Sámmáj és Hillél véleménye, mely a pészáchi vacsoráról maradt fent a prozelitáról.40 Sámmáj szerint pészách előestéjén a prozelita mehet a mikvébe, hogy aztán részt vegyen a széderen. Hillél szerint nem lehet rajta jelen, mert olyan a prozelita egykori pogányként, mint aki megérintette a sírt és így tisztátalan lett, vagyis csak 7 nap múlva tisztulhat meg. Egy anonim misna szerint egy prozelita nem tehet hitvallást a cicit felvétel után, mert abban ez áll: „A földet, melyet Te adtál nekünk, valamint az első gyümölcsökkel kapcsolatban, melyekről az ÚR megesküdött, hogy nekünk adja.”41 Egy hagyomány szerint Rabbi Júda megengedte egy prozelitának, hogy olvassa ezen szakaszt arra hivatkozva, hogy Ábrahám minden ember atyja volt.42 A prozelita betérésének pillanatában megszünteti korábbi kapcsolatait és a hagyomány szerint így „egy újszülött gyermeknek tekintendő”. Korábbi törvény szerint egy prozelita elveheti házastársul rokonát. Ezt azonban később az írástudók megtiltották, mondván: „ne mondhassák: egy nagyobb szentségből egy kisebb szentségbe léptünk”.43 A prozelitától rokonai nem örökölhetnek. Ha betérése után nem születnek utódai, úgy vagyona és ingósága senki tulajdonának nem tekinthetők, és bárki megszerezheti azokat tulajdonul.44
Egy prozelita feleségül vehet egy zsidó nőt, sőt még egy papnak a lányát is.45 Egy prozelita nő azonban nem házasodhat kohanitával, kivéve, ha már 3 éves és egy napos korában betért.46 Rabbi Jose megengedi, hogy egy prozelita férfinak vagy nőnek a lánya kohanitával házasodjék. Ezt azonban Rabbi Eliezer ben Jákob vitatja. A hagyomány ebben az irányban ment tovább. Az amoriták úgy döntöttek, hogy csak azokban az esetekben követik Rabbi Eliezer ben Jákobot, amikor a házasság még nem jött létre. Ha egy prozelita nő már egy kohanita felesége, nem kell elhagynia.47 Egy prozelita egy „mámzér”-ral (törvénytelen gyermek) is megházasodhat. Egyesek súlyt fektettek a jogban arra, hogy a betért pogány származása mikorra merülhet feledésbe.
A prozelita nem viselhet közhivatalt. A rabbik ezen határozatot a Deuteronomium 17,15-re alapozták, miszerint zsidók fölé zsidó vezetőt kell kinevezni. Ez azonban nem vonatkozik arra a prozelitára, akinek anyja vagy apja zsidó származású.48 A prozelita nem töltheti be a bíró szerepét egy bűnügyben bíróságon, de tevékenykedhet egy polgári eljárásban,49 és ítélkezhet egy prozelita társa felett is bűnügyben.50 A legtöbb esetben azonban a prozelitát bírói hivataltól is eltiltják. Mások szerint polgári ügyekben prozelita fölött csak prozelita ítélkezhet.
A nemzsidó gyermek betérése: Ha egy kisgyereket teljesen zsidónak neveltek is, csak akkor lesz zsidó, ha előírásszerűen betér. Nem elég a gyereknek zsidó vagy jiddis nevet adni, még ha a névadás a zsinagógában történik is, ez nem jelent semmit. A gyereket a betérés szándékával kell körülmetélni, és ezt a mohél (körülmetélő) tudomására kell hozni, hogy összehívja a bét dint az áldások elmondására. Ha a gyereket egészségügyi okból már korábban körülmetélték, akkor egy jelképes tűszúrással egy csepp vért serkentettek ki. Ha a gyerek 1 évnél idősebb, be kell meríteni, kisebbet veszélyes lehet. A kislányok betérése csak bemerítkezéssel jár, a bét din elmondja az áldásokat. Ha elmarad a bemerítkezés, akkor érvénytelen a betérés, pótolni kell. A gyerek betérését oktatás követi, akit ugyanolyan jogok és kötelezettségek illetnek meg, mint egy született zsidót.
3, A gér és a proszélütosz
3,1 A gér a Tánáchban
Az ókori zsidóság számára a „nochri”, vagyis a "külföldi idegenek" mellett voltak „belföldi idegenek”, a „gér”. Kialakult a „gér tósáv”, a védett polgár, aki szabad akaratából részt vehetett a zsidó vallási életben. Nem volt prozelita. A Septuagintában a gér-t proszélütosz-nak fordították. Meg kellett tartaniuk a 7 noéi törvényt. Aki minden zsidó törvényt betartott, mint egy született zsidó, az volt a „gér cedek”, az igaz idegen. A gér tósáv és a gér cedek között álltak az istenfélők, a „jiré Ádonáj” vagy „jiré sámájim”, akik a zsidó hit istenképét megismerték, de a mindennapi életben a zsidó előírásoknak csak egy részét követték. A Templom pusztulása után megszűnt a gér tósáv jelensége és az istenfélők is, ettől kezdve tulajdonképpen csak prozeliták vannak, akiket a rabbinikus irodalom gérnek nevez.
A gér tósáv tulajdonképpen ideiglenesen az országban tartózkodó külföldit jelentette,51 illetve, mint a népeknek fiait: ben-há-néchár,52 a tartósan itt tartózkodó külföldiek pedig a gérek.53 A nochri kívül állt Izrael népi és vallási közösségén, védtelen és jogtalan volt. Az idegenek vendégjogát messzemenően tiszteletben tartották.54
A gér „metojkosz” megfelelője az attikai államban. A metojkosz alárendelt viszonyban volt azzal szemben, ahol lakott. Az ország védelmezte, bizonyos szolgálatokat végzett. A rabszolgákkal ellentétben személyes szabadsága volt, és társadalmilag felemelkedhetett. Nem volt földbirtokuk, kiszolgáltatott volt patrónusa intézkedéseinek.
A legrégibb gér-re vonatkozó törvények a Szövetség Könyvében találhatók:55 „Ha te elnyomod (ti. a gért), és az hozzám kiált, úgy én meg akarom hallani az ő kiáltását.” Exodus 23,9: „Ti ismeritek a gér-t, hiszen ti is gérim voltatok Egyiptomban!” Az Exodus 20,10 és 23,12 szerint a gér-nek a szombatot meg kell tartani. Ez azonban inkább egy társadalmi kapocs volt. A zsidó vallás fejlődésével változott a gér helyzete is. A kiválasztottság hagyománya, a prófétai igehirdetésen keresztül megalapozta Izrael különleges státuszát más népekhez viszonyítva. Az ellentét most már nemcsak nemzeti, hanem vallási lett. A gérim eredetileg a népeket jelentette, illetve „minden nép”-et, később már „pogányok” lett a jelentése. Ez a vallási hagyomány a Deuteronomiumban megjelenő elkülönülés a nemzsidóktól, a nochri-tól. A gér azonban már bizonyos vallási jegyeket magáénak mondhatott, így a nagyünnepeken való részvételt.56 Numeri 15,15 mondja: „A gyülekezetben ugyanaz a rendelkezés vonatkozik rátok, mint az ott tartózkodó gér-re.” Kivétel volt a pészáchon való részvétel, melyen csak a körülmetélt gér vehetett részt. Tehát csak a körülmetélés tett teljes jogú izraelitává, de a gér már közel került a kései zsidóság prozelita fogalmához. A gér ekkor már nem egyszerűen idegent jelent, hanem egy az országban lakó nem teljes jogú polgárt. A gérnek pl. nem lehetett öröklött tulajdona, így földje. Egy idő után megjelent a tósáv fogalma a gér mellett. A gér tehát a zsidó törvény lezárásának idején arra vonatkozott, aki ugyan elfogadta, de még nem volt teljes összhangban a palesztinai zsidósággal.
3,2 A gér és a proszélütosza Tánách után
A prozelita a zsidóságba teljesen betértet jelentette a görög-római zsidó diaspórában. A diaspóra lét a zsidókat nemzsidó környezetbe helyezte. Megismerték a környezetet és megfogalmazták saját identitásukat. Itt indult el a misszió. Más keleti vallások is folytattak vallási propagandát, missziót, de a láthatatlan, nem ábrázolható, eget-földet teremtő, erkölcsös életet kívánó Istennek nem volt alternatívája az ókori keleten. A proszélütosza proszerkjóhomáj-ból ered, annyit jelent, hogy odamenni. Csak a zsidó és a keresztény irodalomban fordult elő. A prozelita az „odajött”, az idegen. Körülmetéléssel lettek prozelitává, mely kifejezés vallásilag megfelel a gér-nek, társadalmilag azonban nem.
Sok pogány látogatta a zsinagógai istentiszteletet, monoteisták lettek, betartottak bizonyos törvényeket, de nem voltak körülmetélve. Ők voltak a „szebomenoj”vagy „fobumenoj tón Theón”, az istenfélők. Amikor Ananias, a zsidó misszionárius Isatest, Adiabene királyát meg akarta téríteni, ezt mondta: „Isates, lehet Istent körülmetélés nélkül is tisztelni, ha csak a zsidók istentiszteleti szokásait akarod követni, amely sokkal fontosabb, mint a körülmetélés.”57 A hellenisztikus zsidóság missziós tevékenységét nem a körülmetélésre, hanem a monoteizmusra és a kultikus törvények megtartására, etikai elvárásokra koncentrálta a pogányok között.
  1   2   3


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©kagiz.org 2016
rəhbərliyinə müraciət