Ana səhifə

Mégis, a hivatkozott művekben is megszokottak az alábbi rövidítések


Yüklə 174.55 Kb.
səhifə4/4
tarix17.06.2016
ölçüsü174.55 Kb.
1   2   3   4

97. lap Szerencsére Henri Pirenne áttekintő jellegű munkája (Histoire économique et sociale du Moyen Age) magyarul is megjelent: A középkori gazdaság és társadalom története. Bp. 1983. Gondolat, Katus László bevezetőjével. Ugyan meglepő lehet, hogy az 1935-ben elhunyt szerző művét (amely voltaképpen 1933-ban jelent meg) egy 1969-es francia könyvből készítették, ám ez a párizsi kiadás kb. 1968-ig terjedő kiegészítő bibliográfiát is ad a kötet végén.

99. lap A „Kolumbusz tojása” szólást a tavaly (2006) elhunyt nagy német folklorista, Lutz Röhrich könyvéből magyarázom (Das groβe Lexikon der sprichwörtlichen Redensarten. Freiburg – Basel – Wien, 1991. Herder. Band I. 356-357). A több kiadásban megjelent kézikönyv a német szólásokat, közmondásokat, szállóigéket egyenként bemutató, adatoló, magyarázó összegezés, forrásértékű illusztrációkkal, szakirodalommal, nemzetközi kitekintéssel. Egyszóval a modern folklorisztika egyik csúcsteljesítménye.

100. lap Kolumbuszról a magyar szakirodalom is meglehetős. „Hajónaplóját” is kiadták (egyik első fordítója Szerb Antal volt). Azonban még a szakemberek (S. E. Morison, J. M. Szvet) által írott könyvek magyar változatai is egyszerűsítettek. Minthogy ez váratlannak tűnhet, megemlítem, hogy a Világirodalmi Lexikon címszava itt is igen jól tájékoztat. Amerika felfedezésének félezredes évfordulója (1992) világszerte hatalmas megmozdulás volt, kiállítások, kiadványok, művészeti műsorok, feldolgozások formájában. Nálunk az egyik legkiválóbb szakkutató, Paolo Emilio Taviani nagy könyvének (I viaggi di Colombo) első fejezeteit adták ki: Kolumbusszal Amerikába 1492 (Bp. 1992. Helikon Kiadó) c. , szép és fontos illusztrációkkal – ám a tudományos apparátus nélkül.

102. lap Ezt fejti ki nagyhatású könyvében Carlo Ginzburg: Storia notturna. Una decifrazione del sabba. (Torino, 1989. Einaudi), ahol arról ír, hogy a leprások, zsidók, muzulmánok, eretnekek, boszorkányok ellen felhozott „boszorkányszombat”-vádak = orgia-vádak egymást ismétlő láncolatot alkotnak. Könyve magyarul is megjelent: Éjszakai történet. a boszorkányszombat megfejtése. Bp. 2003. Európa.

A kérdés további, igen gazdag szakirodalmát itt nem ismétlem meg.

103. lap Szerencsére ezekről az irodalmakról és nyelvekről van modern magyar szakirodalom – amely a megszokott kézikönyvekben megtalálható. Éppen ezért a következőkben csak a szükséges, különleges hivatkozásokat kell megadnom.

105. lap A következőkben a Cid írásmód a történelmi szereplőre, a Cid írásmód pedig az epikus hősre, illetve a róla szóló mű címére utal. Noha a magyarban váratlanul korán felfigyeltek a Cid-románcokra és részeket fordítottak is (1862-ben Thaly Kálmán néhány románc-fordítása Arany János megjegyzéseivel látott napvilágot), tulajdonképpen csak nemrég jelent meg a Cantar de mio Cid teljes és pontos magyar fordítása, Csala Károlytól: Ének Çidről. Középkori spanyol epikus költemény. Bp. 2002. Eötvös József Könyvkiadó. A kötet kommentárjai is hasznosak, ám irodalomtörténeti következtetései nem pontosak. A szokatlan helyesírású „Çid” szóalak azt kívánja érzékeltetni, hogy a fordító szerint a név egykori kiejtése „cé”-vel kezdődött. (Ezt sem kell feltétlenül elhinni.)

Több antológiából válogatott Simor András, aki A szerelmes és a Halál. Száz régi spanyol románc c. fordításkötetet állította össze (Bp. 1996. Eötvös József Könyvkiadó). Ebben is van némi irodalomtörténeti magyarázat, nem mindig pontos tényekkel és fogalmakkal. 31 Cid-románcot olvashatunk, a többi más témákat tárgyal.

Herderről és a hagyományos európai Cid-felfogásról mindmáig jó áttekintést ad Heinrich Gusztáv. Herder Cid-románczai. Bp. 1880. Franklin-társulat.

105. lap Köhler, Reinhold: Herder’s Cid und seine französische Quelle. Leipzig, 1867. KIADÓ

106. lap Az idézet forrása: Heinrich id. mű. 19. lap

110. lap Noha a Cidet szerepeltető első spanyol drámáknak a középkori forrásokhoz való kapcsolatát vizsgálja, általában is tanulságos áttekintést ad a Cid-szövegek összefüggéseiről: Arens, Arnold: Zur Tradition und Gestaltung des Cid-Stoffes. Frankfurt am Main, 1975. Akademische Verlagsgesellschaft.

112. lap Menéndez Pidal hatalmas életművét nem kell itt áttekintenünk. Sok munkáját többször is megjelentette, bővítve vagy kiegészítve. Ő készítette el a Cid-ének kritikai kiadását. A románcokat (a szó tág értelmében) nagy antológiákban tette közzé. Több ízben is megkísérelte, hogy megrajzolja a Cid-epika, illetve a régi románcok korának képét (egy ilyen célú „történeti” intézetet is létrehozott). A legfontosabb ilyen művei: El Cid en la historia (1921) és La España del Cid. I-II. (1929), Los españoles en la historia y literatura (1951). Az epikus énekesekről: Poesía juglaresca y juglares (1924) és kibővítve Poesía juglaresca y orígenes de las literaturas románicas (1957). A gótok költészetének hagyományairól: Los godos y la epopeya española. „Chanson de geste” y baladas nórdicas (1956). A következőkben tárgyalandó műveit a szövegben idézem.

119. lap Az európai strófikus szerelmi líra kialakulásáról „A szerelem kertjében” című tanulmányomban már évtizedekkel ezelőtt írtam, és itt idéztem a vonatkozó ibériai verseket is. Ez a dolgozat most kiegészítve és egyesítve olvasható: Negyvenöt év „a szerelem kertjében”. Bp. 2007. Mundus Kiadó.

A korábbi versfordításokhoz képest is kiváló teljesítmény Bánki Éva és Ladányi—Turóczy Csilla antológiája: A tavaszidő édessége. Válogatás a középkor nyugat-európai szerelmi költészetéből. Bp. 2004. Kairosz Kiadó, provanszi, francia, olasz, ibériai, német, angol versekkel, és rövid, megbízható kommentárokkal.

122. lap Korábbi, spanyolul közölt tanulmányait is összefoglalja A. R. Nykl: ADATOK

Egyébként az ibériai arab költészetnek külön szakirodalma van, antológiákkal, monográfiákkal, stb. Ezeket itt nem kellett felsorolnom. Talán nem érdektelen megemlítenem, hogy ugyanezt mondhatom a középkori ibériai zsidó irodalomról is. Amelynek, szerencsére, bizonyos formáit (dallamokat is) még a későbbi emlékezetből is sikerült visszaidézni.

126. lap Szerencsére van jó magyar fordítás is: Juan Ruiz hitai esperes Jó szerelem könyve. Bp. 2001. Eötvös József Könyvkiadó. Fordította és rövid bevezetőt írt: Simor András. (a belső címlapon sajnos a spanyol szerző nevében van – itt kijavított -- sajtóhiba.)

127. lap José Ortega y Gasset nevezetes műve „a gerinc nélküli” Spanyolország (España invertebrada 1921) azt a nézetet fejti ki, hogy a spanyol történelem kudarcait a hatalom megszervezésének hiánya okozta. Persze, ez sem mentette meg attól, hogy – egy időre – a Caudillo (a szó különben középkori, és olyas vezért jelöl, aki nagy társadalmi válság vagy konfliktus idején „bárhonnan”, akár a nép alsóbb rétegéből is „jöhet”) őt is száműzze.

128. lap Sajnos, az európai népdal kifejlődéséről tervezett négykötetes nagy munkájából Maróthy János csak az elsőt írta meg: Az európai népdal születése. Bp. 1960. Akadémiai Kiadó. Ebben az ókor végén beálló változások bemutatásáig jut el a szerző – azaz a középkori népdallal, vagy a közismert (és későbbi) európai népdalokkal már nem foglalkozik.

130. lap Lásd: Cocchiara, Giuseppe: Az európai folklór története. Bp. 1962. Gondolat, 500. lap. (Az idézet magyar fordítását az eredeti alapján javítottam.)

130. lap Menéndez Pidal nem volt hatással a magyar tudományosságra. Még a középkori epikáról vallott nézeteit sem igazán tárgyalták az e téma iránt érdeklődő kutatóink (Marót Károly, Eckhardt Sándor, Győry János).

132. lap Elég itt Györy János, Süpek Ottó, Szabics Imre munkáira utalni. Érdekes munka Gagyhy Dénes: A troubadourok. Irodalmi tanulmány. c. könyve (Bp, ????? Lampel Róbert), amely a romanizálódó Galliával kezdődik, és a 19. századi provanszi újjászületéssel, és annak nagy költőjével, Frederi Mistrallal végződik! Szabics Imre szerkesztette a Trubadúrok és trouvère-ek. Az udvari szerelem költészete c. antológiát (Bp. 1998. Eötvös József Könyvkiadó), amelyben a legsikerültebb műfordításokat adja közre, tájékoztató szövegekkel.

A. R. Nykl ADATOK

133. lap Bédier, Joseph: Les légendes épiques: recherches sur la formation des chansons de geste. Paris, 1908-1913. KIADÓ

133. lap Lásd már említett „Vallás és vándorlás” c. tanulmányomat könyvemben: A vallási élmény története. Bp. 2004. Timp Kiadó, 189-207.

134. lap Feltűnő, hogy a Toldi Miklósról szóló történetek, elsősorban persze Ilosvai 1574-ben kinyomtatott „históriája” forrásairól a 19. század közepétől kezdve az 1930-as évekig milyen sokat és sokfélét írtak. Főként Birkás Géza és Solymossy Sándor hangsúlyozták a francia epikus énekek hatását. Arra azonban ők sem tudtak válaszolni, milyen úton és miért éppen Toldihoz kapcsolva „jutott el” hozzánk e végül is nem több, mint motívum-mozaik? Ezt jól foglalta össze Horváth János: A reformáció jegyében. A Mohács utáni félszázad magyar irodalomtörténete. Bp. 1953. Akadémiai Kiadó, lásd: 475-490, 525-526. A szkeptikusan végződő forrás-szemle valószínűleg a kiadáshoz képest évtizedekkel korábban készülhetett. Horváth véleményéből annyit lehet kivenni, hogy Toldit, Nagy Lajos katonáját és főispánját Zsigmond császár udvarában, azaz, nem is egészen két generációval később már a valódi személytől eltérő epikus hősnek tartották, és ilyen források alapján írt róla (majd két századdal később, azaz már minden „ellenőrző emlékezet” határán túl) Ilosvai historizáló verses történetet. Hogy eközben készült-e Toldiról nálunk egy „latin nyelvű lovageposz”, amint ezt Mályusz Elemér feltette, és amihez lett volna elég idő – Horváth nem nyilatkozik, ami azt jelentheti, hogy ő ezt nem hitte el. Horváth János nem foglalkozik azzal sem, hogyan kerülhetett Toldi a Mátyás király hősei közé? Az utóbbi legalább fél évszázadban pedig nem sok érdemi kutatás folyt a Toldi-epika körül. Hogy még zavarosabb legyen a motívumforrásokról alkotható kép, Korompay Bertalan az orosz bilinából magyaráz egy mozzanatot. Hoppál Mihály az „elrejtezés” motívumát a sámánizmus köréhez kapcsolja. Még a legjózanabb vélemény Kurcz Ágnesé (Lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. században. Bp. l988. Akadémiai Kiadó, 240-241), aki francia hatásról nem beszél, és nem tud bármilyen, latin vagy magyar nyelvű, Ilosvai előtti verses szövegről.

Ez annál tanulságosabb, mivel könyvében ő foglalja össze, milyen középkori személyneveinkből milyen európai „epikus történetek” ismeretét tételezhetjük fel a középkori Magyarországon. 1180 és 1340 között van nálunk Caesar, Hercules, Ilias, Art(h)eus, Yven, Enid stb. névre keresztelt személy. Ami persze nem azt jelenti, hogy volt ilyen hősöket felléptető eposzunk, és még azt sem bizonyítja, hogy e szép nevű csoport minden tagja magyar volt. Lehet, hogy „divatnév” is volt köztük, és sem a szülők, sem a keresztelő igazában nem is tudta, mi is a 14. század elején keresztelt „Mabel” (van ilyen!), és e név honnan való? E nevek között számunkra most két csoport tanulságos. Roland, Olivér, Olivant és Flóris neve a mondott időben rendre mintegy 49 + 50 + 6 + 6 esetben ismert, főként 1230 és a 13. század vége között. Az ekkori, mondjuk 40 + 40 Roland és Olivér nyilván nem véletlen. Noha, a későbbiek az előbbiek utánzásának is tekinthetők. 1201 és 1361 között összesen 35 Tristan, Izolda és Lancelot volt nálunk. Ez a hozzájuk köthető epika valamivel szerényebb ismertségére vall. A fiatalon elhunyt szerzőnő könyve sajtó alá rendezésekor még vagy 20 további adatot is találtak, köztük 4 Rolandot és 4 Olivért. Mindez a már jelzett tendenciát csak erősíti. (Lásd a könyv végén levő táblázatokat, a 307-314. lapokon.)

134. lap A Roland-éneknek három (!) teljes magyar fordítása is van. GÁBOR ANDOR – Varga Bálint: A Róland-ének (La Chanson de Roland) írta Turoldus. Bp. /1932/ Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. – Rajnavölgyi Géza: Roland-ének. Ófrancia históriás ének egy oxfordi kéziratból. Bp. 1996. Eötvös József Könyvkiadó. A két utóbbi fordító ófranciából dolgozott, ám a modern (francia) fordításokat is használták.

137. lap Az adatokat összeállította Stephen G. Nichols, Jr. (Fomulaic Diction ad Thematic Composition in the Chanson de Roland. Chapel Hill, 1961. The University of North Carolina Press), aki táblázataiban mégcsak nem is az egész szöveget vette figyelembe. Vagyis még több adatunk van.

138. lap Rychner, Jean: La chanson de geste. Essai sur l’art épique des jongleurs. Genève – Lille, 1955. KIADÓ

Menéndez Pidal erre adott válasz-könyvét fentebb már említettük.

138. lap A Beowulfról lásd a szokásos kézikönyveket, meg a VIL megfelelő címszavát (amely még mindig pontosabb, mint az azóta írt itthoni áttekintések). További jó bibliográfiát ad a magyar fordítás: Beowulf. Fordította Szegő György. Szerkesztette és az előszót írta Halácsy Katalin. Bp. 1994. Eötvös Loránd Tudományegyetem Anglisztika Tanszék.

140. lap A hajótemetkezésről: Bruce-Mitford, R.: The Sutton Hoo Ship Burial. London, 1968. KIADÓ

Ibn Fadlan beszámolóját idézi: Brøndsted, Johannes: A vikingek. Bp. 1983. Corvina, 267-270, kommentárokkal. Ebből most csak ízelítőt adhatunk, a beszámoló elejéről. „Mondták nekem, hogy a főnökök halálakor a hamvasztás csak a legkisebb része a temetési szertatásnak, ezért nagyon érdekelt, hogy többet is megtudjak erről a kérdésről. Egy napon azt hallottam, hogy egyik vezérük meghalt. Ideiglenesen befödött sírba tették, vagy tíz napra, míg elkészítik és kiszabják a halotti ruháját. Ha a megholt szegény ember volt, kis hajót készítenek, beleteszik és abban elégetik. Ha azonban gazdag férfi temetésére készülnek, akkor vagyonát, javait három részre osztják: egy részét kapja a család, egy másikból elkészítik a síri ruházatot, a harmadik rész árán pedig nabidot [valószínűleg viking sör] készítenek, amelyet aznap isznak meg, amikor a halott rabszolganőjét megölik és gazdájával együtt elégetik. …

[Amikor a hajót előkészítették, egy fa-állványra vontatták és az ideiglenes sírból kivették a halottat, ezt felöltöztették és] a hajóra kifeszített sátorhoz vitték, és ráfektették a takaróra, testét párnákkal támasztva alá. Ekkor nabidot, gyümölcsöt és illatos növényeket vettek elő, és a test köré rakták; kenyeret, húst és hagymát is dobáltak eléje. Következett egy kutya; félbevágták, és a darabokat is felhajították a hajóra; majd elővették a főnök valamennyi fegyverét, és azt is melléhelyezték. Ezután hoztak két lovat, és addig futtatták őket, amíg a habos veríték nem csurgott róluk; ekkor kardokkal darabokra vágták az állatokat, és a húsdarabokat is felhajigálták a hajóba; ugyanezt tették két tehénnel is. Előhoztak azután egy kakast és egy tyúkot, melyeket szintén megöltek és feldobtak a hajóra. Amíg mindezek végbementek, a rabszolganő [aki a korábban feltett kérdésre, hogy melyik rabszolganő kíván a vezérrel meghalni, jelentkezett] föl-alá járt, egyik sátorból a másikba, és a sátrak gazdái sorban közösültek vele, mondván: „Mondd meg uradnak, hogy az iránta való szeretetből tettem.” …

Most az öregasszony széles pengéjű kis tőrt vett a kezébe, és a pengét a lány bordái közé mártotta, a két férfi eközben addig fojtogatta a kötéllel, míg meg nem halt. …

A nép ágakkal és fadarabokkal közeledett a hajóhoz, valamennyien égő fahasábot tartottak a kezükben, és rádobták a máglyára, úgyhogy a tűz hamarosan elharapózott a farakáson, azután a hajón, belekapott a sátorba, a férfiba és a nőbe és mindent elemésztett.”

A teljes temetési szertartás ennél bővebb és érdekesebb volt, és nem is annyira Gárdonyi szelíd Emőkéjéhez illik, mint mondjuk Jancsó Miklós filmjeihez. Sőt, minthogy Ibn Fadlan szó szerint leírja, hogy ezek a vikingek voltak a ruszok (az „orosz” szó eredete ugyanis ez) Andrej Tarkovszkij fény-mágiás szokásjelenetei (mint az Andrej Rubljov filmjében is, 1966-1968) jutnak a párhuzamokat kereső mai ember eszébe.

143. lap Amint már erről volt szó, HOL??? a harvardi epika-kutató iskola vizsgálta az „oral-formulaic poetry” jelenségeit. Saját régebbi munkáit is idézi, és három epikus hagyományt vet össze Foley, John Miles: Traditional Oral Epic. The Odyssey, Beowulf, and the Serbo-Croatian Return Song. Berkeley – Los Angeles – London, 1990. University of California Press. Ennek 1993-as paperback kiadását használtam, a „témák” jegyzéke a 331-332. lapokon.

144. lap Lásd magyarul: Meletyinszkij, Je. M.: Az epikus költészet. Folcloristica 1 (1971) 13-104, némi kommentárral. Ez az áttekintés már az eposz kezdeteivel foglalkozó, 1963-as könyve után készült, annak eredményeit és megfogalmazását (olykor szószerint) átvéve. Munkásságát legutóbb áttekinthettem: Meghalt Meletyinszkij. Ethnographia 117 (2006) 287-300. Itt felsorolom több munkáját is, úgyhogy ezt nem kell itt megismételnem.

146. lap Igor ének – i nyet konca. Azaz áttekinthetetlenül gazdag ez az irodalom. (No, a magyar filológiában nem!) Szerencsére D. Sz. Lihacsov munkássága nálunk is ismert. Ő sokszor foglalkozott nemcsak az Igor ének szövegével és textológiájával, hanem ennek különböző jellegű ideológikus értelmezésével. Tanulmánykötete – „Szlovo o polku Igoreve” i kultura ego vremeni. Leningrad, 1978. „Hudozsesztvennaja Literatura” -- végén közlik ide tartozó művei jegyzékét is. Hasonló módon A. N. Robinszon tanulmánykötetében – Literatura Drevnej Ruszi v literaturnom processze Szrednevekovja XI – XIII vv. Ocserki literaturno—isztoricseszkoj tipologii. Moszkva, 1980. „Nauka” – hivatkozik korábbi dolgozatira. E könyvben külön fejezet – a 219-241. lapokon -- foglalkozik az „orosz föld” (illetve :„földek”) kifejezés értelmezésének nehézségeivel. Az ez után következő fejezet (a 242-313 lapokon) pedig nemcsak a polovec—orosz epikus és történeti kapcsolatokkal foglalkozik, hanem az orosz epikus ének tipológiai párhuzamait is megkísérli bemutatni.

147. lap Vergilius Aeneise. Fordította Baróti Szabó Dávid, a szöveget revideálta Radó Antal. Bp. 1907. Lampel R., 183. lap. Szándékosan választottam Baróti Szabó fordítását, amely először 1810-13-ban jelent meg, és ily módon a magyar reformkori epika előtti megoldásokat alkalmazott. A kicsinyes Radó viszont már az Arany János alkotta eposzok ismeretében, viszont még a modern magyar költészet áttörése előtt javítgatta a szöveget. Az ő megoldásai is a korra jellemzőek.



149. lap Bloch műveiről és jelentőségéről lásd fentebb, a … lapon.



1   2   3   4


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©kagiz.org 2016
rəhbərliyinə müraciət