Ana səhifə

Mégis, a hivatkozott művekben is megszokottak az alábbi rövidítések


Yüklə 174.55 Kb.
səhifə2/4
tarix17.06.2016
ölçüsü174.55 Kb.
1   2   3   4

51. lap Ventris, Michael – Chadwick, John: Documents in Mycenaean Greek. Cambridge, 1956. Cambridge University Press. – A korai (dél)európai írásokról (az etruszk írással bezárólag) kiváló és szakszerű áttekintés: Haarmann, Harald: Early Civilization and Literacy in Europe. An Inquiry into Cultural Continuity in the Mediterranrean World. Berlin – New York, 1996. Mouton de Gruyter. (Approaches to Semiotics 124.)

52. lap A Lebor Gabála Érenn ötkötetes, „sztandard” kiadását (R. A. S. Macalister szerk. :Dublin, 1938-1956, Irish Text Society) filológiai pontatlanságai és nem elég kritikai szemlélete miatt később gyakran kritizálták. Reprintje Londonban 1993-ban jelent meg, John Carey bevezetésével. Ha az egyéb helyeken fennmaradt „korai történeti” forrásanyagot vesszük alapul, a kép más és ugyancsak bonyolult lesz. Lásd pl. O’Rahilly, Thomas F.: Early Irish History and Mythology. Dublin, 1946 (reprinted: 1957). The Dublin Institute for Advanced Studies.

54. lap Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia. Bp. 1987. Európa. (Hasonmás kiadás.)

55. lap Minderről némi képet ad: Bartucz Lajos: A magyar ember. A magyarság antropológiája. Budapest, 1938. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Különösen a 8. laptól. További hazai, és a nemzetközi antropológia--történeti szakirodalmat itt nem kívántam idézni.

56. lap Cavalli-Sforza igen sok (több nyelven) megjelent művei valóságos szövevényt alkotnak. Vitathatatlanul a főmű: Cavalli-Sforza, L. Luca – Menozzi, Paolo – Piazza, Alberto: The History and Geography of Human Genes. Princeton, 1996. Princeton University Press. – Az első magyarul megjelent munka: Cavalli-Sforza, Luigi Luca: Genetikai átjáró. Különbözőségek története. Bp., 2002. HVG. (Az eredeti: Genes, People, and Languages. New York, 2000. North Point Press.) – Munkatársai és követői a közelmúltban áttekintést adtak erről a tudományos irányzatról (amelyhez Cavalli-Sorza írta a bevezetést): Stone, Linda – Lurquin, Paul F.: Genes, Culture, and Human Evolution: A Synthesis. Maldon, 2007. Blackwell. -- Megemlítem, hogy a széleskörű nemzetközi és nagy hazai akadémiai támogatással készült áttekintés a magyar népesség genetikájáról, amelyhez Straub F. Bruno akadémikus (a szöveg írásakor még a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának Elnöke) írt előszót: Genetics of the Hungarian Population. Ethnic Aspects, Genetic Markers, Ecogenetics and Disease Spectrum. Editors: Andrew Czeizel – Heide-G. Benkmann – H. Werner Goedde. Budapest, 1991. Akadémiai Kiadó – voltaképpen nem használja az új genetika módszereit, kérdésfeltevéseit. A munka összeállításában nemcsak magyar genetikusok, hanem néprajzkutatók is részt vettek.

57. lap Túlélőkészlet. Kelet-európai viccek 1917—1989. Gyűjtötte és válogatta Spielmann András és Spielmann Mihály. Marosvásárhely, 2005. Mentor Kiadó. 73.

58. lap Voigt Vilmos szerk.: A szájhagyományozás törvényszerűségei. Bp. 1974. Akadémiai Kiadó. 34.

59. lap Bojtár Endre id. mű.

Oppenheimer, Stephen : Eden in the East: The Drowned
Continent of Southeast Asia. London, 1998. Weidenfeld &
Nicholson.-- Out of Eden: The Peopling of the World. London,
2003. Constable -- The Origins of the British. London, 2006.
(Constable &) Robinson.
59. lap Rydbeck, Olaus: Atlands Eller Manheims…Atlantica Sive Manheim I-IV. Uppsala, 1679-1689-1698-1702. Henricus Curio, később maga a szerző. A hihetetlenül tág ismeretanyagot felvonultató, hatalmas munkában Jáfettől kezdve a legkülönbözőbb nemzetségeket és népeket (időnként isteneket és hiedelemlényeket is) közös ősöktől eredezteti. Többek között nemcsak a skandinávok és germánok, hanem a szkíták, óriások, amazonok, az írásnemek meg a világtörténelem (a vízözöntől 1600-ig terjedő) bemutatása is olvasható.

60. lap Wettenhovi-Aspa, Sigurd: Fenno- ägyptischer Kulturursprung der alten Welt. Kommentare zu dem Vorhistorischen. Helsinki, 1936. K. F. Puromies (2. kiadás) – Ugyanő: Kalevala ja Egypti. Punkaharju, 1999. J. Suvakka.

Saks, Edgar V.: Aestii. An Analysis of an Ancient European Civilisation. Part I. Studies in the ur-European history. Montreal – Heidelberg, 1960. Võitleja.

61. lap 1997 május 29 – június 1 között volt Turkuban a „Roots of Northern Europeans” tárgyú első szimpozium, amelyet később továbbiak követtek. Ez volt az új etnogenetikai törekvések első jelentősebb, nemzetközi fóruma.

Az egyik, nagytehetségű „újító”, egyébként kiváló finnugrista nyelvész, az észt Ago Künnap könyvében (Breakthrough in Present-Day Uralistics. Tartu, 1998. University of Tartu – Chair of Uralic Languages) bemutatja Kyösti Julku, Pusztay János, Kalevi Wiik nézeteit is. Néha humoros formában, ám helyet ad a „régi” nézet képviselői ellenvéleményének is.

4. A társadalmak formái és az ókori folklór problémája


1. Lap Természetesen nem sorolhattam itt fel a világtörténelem vagy akár az ókortudomány kézikönyveit, még a magyarul megjelenteket sem. Egyébként az ókori világ megismeréséből levonható tanulságokat minálunk is sok évszázada oktatják. Szinte önálló tudománnyá válik a magyar „klasszika--filológia” már a 18. században! Ami a társadalomtörténetet illeti, itt a francia Fustel de Coulanges nevezetes könyvének magyar fordítása: Az ókori község. Tanulmány a görög és római vallásról, jogról és intézményekről (Budapest, 1883. A M. T. Akadémia könyvkiadó hivatala) nevezhető kedvező fordulópontnak. E munkában a „világtörténelemmel” akkor foglalkozó magyar tudósok tevékenyen vettek részt.

Tanulságos bepillantást enged az ókori Hellász érdekes előtörténetébe: Sarkady János: A görög föld ős- és koratörténete. Miskolc, 19910. Miskolci Bölcsész Egyesület.

Az időszámításról lásd a különben Budapesten ókori történelmet tanító egyetemi tanár, Hahn István könyvét, több, bővített változatban is: Az időszámítás története. Bp. 1960. Gondolat – Naptári rendszerek és az időszámítás. Bp. 1983. Gondolat, új kiadás Bp. 1998. Filum Kiadó Ezekben van hivatkozás további szakirodalomra is.

3. lap A sárkányok, sárkánykígyók, halfarkú nők, szarvas viperák és hasonló lények változatos vonásairól szóló tanulmánygyűjtemény, szokatlanul széles távlatokkal: Paques, Viviana réd. en chef: Serpents et dragons en Eurasie. Paris, 1997. L’Harmattan. (Collection Eurasie No. 7.)

A világnyelv kérdéseiről (egyszerűsítő könyv, ám széleskörű és praktikus kitekintéssel): Dr. Szerdahelyi István: Bábeltől a világnyelvig. Bp. 1977. Gondolat.

Vico, Giambattista: Az új tudomány. Bp. 1963. Akadémiai Kiadó. (Filozófiai Írók Tára – új folyam XXV.) Sajnos, az elmélkedő előszó filológiai kérdésekre nem tér ki. Például azt sem tudja meg az olvasó, hogy Vico könyvének három változata és három kiadása van. A magyar Vico—tanulmányok nem sokat foglalkoztak a minket érdeklő kérdésekkel.

4. lap Ferguson, Adam: An Essay in the History of Civil Society. London -- Edinburgh, 1767. Millar & Caddel and Kincaid & Bell, és későbbi kiadásokban is, már a 18. és 19. században is, most pedig több újrakiadásban, bevezetéssel, kommentárokkal, stb. (pl. Edinburgh, 1966, Edinburgh University Press – New York, 1971. Garland – New Brunswick, 1980. Transaction Books -- Cambridge - New York, 1995. Cambridge University Press

Itt és a következőkben hivatkozom M. O. Koszven kitűnő könyvére (az orosz eredeti: Matriarhat. Isztorija problemü. Moszkva – Leningrád, 1948.): Matriarchátus. Az anyajog kérdésének története. Bp. 1950. Hungária Könyvkiadó, amely néhány (nyilván kötelező) sztálinista szóvirág ellenére részletes képet ad a társadalomtipologizáló kutatásokról.

Maine, Henry Sumner: Az ősi jog összefüggése a társadalom korai történetével és kapcsolata a modern eszmékkel. Bp. 1997. Gondolat. (A mű először 1875-ben /!/ jelent meg magyarul. A mostani, új fordítás, jogász—kommentárokkal van ellátva.)

Bachofen tanulmányainak magyar nyelvű kiadását fentebb (a ……….. lapon) már említettem.

Morgan, Lewis H.: Az ősi társadalom. Bp. 1961. Gondolat. A kiadást gondozó Bodrogi Tibor „Lewis Henry Morgan és a XIX. századi evolucionizmus” címmel írta terjedelmes dolgozatát „a tudományok doktora” fokozatért. Ennek csak rövid téziseit sokszorosították le (1982), és a könyv máig kéziratban maradt, viszont Bodrogi több írásában némileg kifejtette ide vágó nézeteit.

Magam egy hosszabb dolgozat ide tartozó részeként tettem közzé „Engels és az őstörténet” c. írásomat (Ethnographia LXXXII /1971/ 169-187). Minthogy ebben mind elméleti, mind részletkérdésekre kitértem és adok további irodalmat is, ezt itt nem ismétlem meg.

5. lap Childe, Gordon: Social Evolution. London – Glasgow, 1963. Collins. A könyv első kiadása 1951-ben jelent meg. Főként a 28. és 37. lapok. Tanulságosak.

6. lap Tőkei Ferenc későbbi, újrakiadott és egyesített műveiben (korai munkáitól eltérően) gondatlan szerkesztőkre akadt, úgyhogy hivatkozásai, idézetei is pontatlanok. Lásd: A társadalmi formák marxista elméletének néhány kérdése. Bp. 1977. Kossuth Könyvkiadó. Itt Marxtól A német ideológiából való idézet a 36. lapon, a későbbi idézet a 29-30. lapon.

7. lap Ezt bővebben fejtegeti Tőkei id. mű az 59-60. lapokon.

8. lap Sztálin: A dialektikus és történelmi materializmusról. In: A leninizmus kérdései. Bp. 1950. Szikra. 662. A következő idézet ugyanitt, a 655. lapon.

9. lap Marx levele Vera Zaszulicshoz: Marx Engels művei. 19. kötet, 263-265.

10. lap Sternbergről és a „vallás előtti fokozatról” lásd könyvem (A vallási élmény története. Bp. 2004. Timp Kiadó) 108. lapját.

Marr-ról: Havas Ferenc: A marrizmus-szindróma. Sztálinizmus és nyelvtudomány. Bp. 2002. Tinta.

Magyar kutatók először 1973-ban állítottak össze egy tanulmánykötetet, Tőkei Ferenc instrukcióit követve. (Ez 1976-ban meg is jelent.) Ennek új, kibővített kiadása (Tőkei bevezető tanulmányával): Őstársadalom és ázsiai termelési mód. Bp. 1982. Magvető Könyvkiadó.

Minthogy tanszéki kiadványként jelent meg, nem váltott ki nagyobb hatást az „ázsiai termelési mód” parttalan használatának nagyhatású és kitűnően tájékozott kritikusa, az eredetileg sinológus V. N. Nyikiforov könyve: A Kelet és a világtörténelem. Bp. 1977. (Az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Ókori Történeti Tanszékeinek kiadványai 19.) Az orosz eredeti 1975-ben jelent (majd másodszor is, 1977-ben). A mű végén több mint ezer tételes (!) bibliográfia van, benne Wittfogel, Vlagyimircov, V. V. Sztruve, I. M. Djakonov és mások ismert és kevésbé ismert műveivel. Ma, az „ázsiai termelési mód” körül kavart vihar – amelyre e könyvben nekem nem kellett kitérnem – elültével továbbra is Nyikiforov művét ajánlhatom az elfogulatlan olvasónak.

Hasonló módon nem kellett most -- egy Európáról szóló könyvben -- tárgyalnom az ókori Kelet nagy társadalmainak kialakulása kérdéseit. Erről pedig I. M. Djakonov: Az ókori Közel-Kelet társadalma az i.e. 3. évezredben és a 2. évezred első felében. Bp. 1972. (Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ókori Történeti Tanszékeinek kiadványai 2.) ad máig is igazán tanulságos képet.

Baudin, Louis: L’Empire socialiste des Inka. Paris, 1928. Institut d’Ethnologie, és három későbbi kiadásban is. 1944-ben jelent meg ennek átdolgozása—folytatása: Essais sur le socialisme: Les Incas du Pérou. Paris. Librairie des Médicis (ez is későbbi kiadásokban is).

11. lap Az egyik legterjedelmesebb munka: Sellnow, Irmgard: Grundprinzipien einer Periodisierung der Urgeschichte. Berlin, 1961. Akademie-Verlag. (Mára inkább szórakoztatóan dogmatikus felfogással, ám „német” precizitással.)

Tőkei Ferenc az „ázsiai termelési módról” először a Valóság folyóirat 1962-és évfolyamában kezdett cikksorozatot. A témáról írott tömör (magyar nyelvű) könyve először 1965-ben jelent meg. Ezt nagy nemzetközi érdeklődés is követte.

12. lap Bodrogi Tibor azonban csak praktikus módon foglalkozott e kérdéssel, például az általa szerkesztett Törzsi művészet c. könyvéhez (Bp. 1981. Corvina Kiadó) meglepően „marxista”, sőt „lukácsista” mondatokat is tartalmazó bevezetőjében (I. kötet, különösen a 18-19, 27-28, 30, 35, 36-38 lapokon – azaz nem összegező módon tárgyalva a kérdést). És az is feltűnő, hogy a magyar folklorisztikában is javasolt – ekkor már évek óta és többször publikált -- „társadalomtipológiai” megoldást nem ismerte.

Láng János: Az őstársadalmak. Bp. 1978. Gondolat. A háromféle életvitelről: 334. lap

13-14. lapok A Kommunista Kiáltvány megszokottan idézett kiadása: Marx – Engels: Válogatott művek két kötetben. Bp. 1949. Szikra , az idézet, az 1888-as kiegészítés és a következő idézet is mind a 11. lapon.

15. lap Tanulmányom: Az ókori folklór problémája (MTA I. Osztály Közleményei XXXI/1-2 (1979) 41-53.) olvasható tanulmánygyűjteményemben is: A folklórtól a folklorizmusig. Történeti folklorisztikai tanulmányok. Bp. 2001. Universitas Könyvkiadó. 13-27.

16. lap Averincev, Sz. Sz.: Plutarh i anticsnaja biografija. K voproszu o meszte klasszika zsanra v isztorii zsanra. Moszkva, 1973. „Nauka”. Ez tehát a szerző szándéka szerint is végső soron műfajelméleti és műfajtörténeti tanulmány.

17. lap Lásd tanulmányom „A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben” bevezető, ókori műfajtörténeti részeit. Most jobban hozzáférhető tanulmánykötetemben: Világnak kezdetétől fogva. Történeti folklorisztikai tanulmányok. Bp. 2000. Universitas Könyvkiadó. Főként a 215-220. lapokon.

17. lap Plutarkhosz: Isis és Osiris. Bp. 1976. (Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ókori Történeti Tanszékeinek kiadványai 16.)

18. lap Lásd például (az említett művekben további szakirodalommal): Marót Károly: Homeros „a legrégibb és legjobb”. Bp. 1948. Egyetemi Nyomda – A görög irodalom kezdetei. Bp. 1956. Akadémiai Kiadó. A műnek nincs tartalomjegyzéke, csak egy tanulmányméretű és bonyolult „tartalmi áttekintése”. Ezért még leginkább a mutatóból lehet tájékozódni arra vonatkozóan, hol beszél a szerző pl. a katalógusokról, mágiáról, szirénekről stb. -- Az epopeia helye a hősi epikában. Bp. 1964. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja. – Itt nem hivatkozom Marót idegen nyelven kiadott műveire, amelyek pedig el szoktak térni a magyar változattól. Munkáinak most készül kétkötetes válogatása (a budapesti Mundus Kiadónál), mind ókortudományi, mind folklorisztikai—néprajztudományi munkásságát figyelembe véve. -- Ritoók Zsigmond: A görög énekmondók. Bp. 1973. Akadémiai Kiadó. (Apollo könyvtár 2.) A szerző akadémiai doktori értekezése „A korai görög epika története. A kezdetektől Homérosig” c. 1984-ben készült el.

A kifejezést a magyar származású amerikai klasszika-filológus, Gregory Nagy művéből vettem (ő meg Homérosztól) : The Best of Achaeans. Concepts of the Hero in Archaic Greek Poetry. Baltimore – London, 1979. Johns Hopkins University Press.

19. lap Vicóról is, a „folklór/folklore” szóról is bőven ír: Cocchiara, Giuseppe: Az európai folklór története. Bp. 1962. Gondolat. (A fordítás az 1954-es, második olasz kiadásból készült.)

Hésziodosz „elhivatását” a Theogónia 22-32. soraiban maga meséli el.

20. lap V. M. Zsirmunszkij „Legenda o prizvanii pevca” tanulmánya először 1960-ban az I. A. Orbeli tiszteletére készült ünnepi kiadványban jelent meg. Majd az ő „összegyűjtött tanulmányai” Vosztok i Zapad c. kötetében (1979). Legutóbb -- a még Meletyinszkij által kezdeményett

-- gyűjteményes kötetben: Folklor Zapada i Vosztoka. Szravnitelno—isztoricseszkie ocserki. Moszkva, 2004. O.G.I

358-370.

20. lap Végre magyarul is olvasható a Dede Korkut könyve. Bp. 2002. Európai Folklór Intézet – L’Harmattan. A bevezetés és a kommentárok megbízhatóak, csak az alcím („török eredetmonda”) és néhány, például a magyarokat is belekeverő mondat félrevezető. Meg a nemzetközi szakirodalmat is alaposabban tanulmányozhatták volna. És minthogy több kéziratban maradt ránk a hol prózai, hol verses (?) szöveg, jó lett volna megtudni, mikor melyikből dolgoztak.

22. lap Thomson, George: Aischylos és Athén. A dráma társadalmi eredetének vizsgálata. Bp. 1958. Gondolat (Az angol eredeti 1940-ben, 1945-ben és 1950-ben jelent meg, mindig javításokkal.) Az idézett mondat a 9. lapon olvasható.

A Prométheuszról szóló mondat pedig a 303. lapon.

23. lap A cinikus Diogenész szövegét lásd a 326-327. lapokon.

Érdekes, hogy a szovjet szakkutató, aki pedig igazán szívesen ad elméleti, filozófiai kitekintést, V. Jarho: Dramaturgija Eszkhila i nekotorüe problemü drevnegrecseszkoj tragedii (Moszkva, 1978. „Hudozsesztvennaja literatura”) c. művében egyáltalán nem is hivatkozik Thomsonra, még hasonló nézetekre sem. Úgy látszik, még egy ilyen szakkérdésben sem egyezik a „marxista” kutatók felfogása.



George Thomson: The Prehistoric Aegean. London, 1954. Lawrence and Wishart – Az első filozófusok. Tanulmány az ókori görög társadalomról. Bp. 1975. Kossuth Könyvkiadó. (Az angol kiadás: The First Philosophers. Studies on Ancient Greek Society. London, 1972. Lawrence and Wishart.)

24. lap Friedrich Nietzsche (1844—1900, de már 1889 óta elmebetegként próbálják ápolni) teológiát, majd klasszika—filológiát tanult, előbb a bonni, majd a lipcsei egyetemen. 1869-ben rendkívüli filozófia-professzornak hívják a baseli egyetemre. Bemutatkozó előadása: Homer und die klassische Philologie. 1869 és 1871 között írja a Die Geburt der Tragödie aus dem Geiste der Musik c. könyvét (a cím végét később -- a Wagnerrel való látványos szakítás után – nem mindig szokták idézni, vagy komolyan venni). A hagyományos klasszika-filológiától ugyancsak messzire jutó műről a kor német ókortudományának legalábbis „pápája”, U. von Wilamowitz—Moellendorf Zukunftsphilologie! címmel maró pamflet-kritikát írt (1872). Válaszul Erwin Rohde, akkor még Nietzsche egyik legközelibb barátja, a pszichológia és filozófia iránt érdeklődő klasszika-filológus, írt ellenkritikát. Nietzsche ekkor már nem az ókorról, hanem a maga koráról ír szenvedélyes kritikákat („Korszerűtlen elmélkedések” gyűjtőcímmel.) Minthogy közben volt az 1870-es porosz—francia háború (Nietzsche itt betegápolónak jelentkezett, és legalább egy betegséget hozott haza) – ez nyilván elvonta érdeklődését az ókortól, noha műveiben később is hol Zarathustra, hol (Anti)Krisztus szerepében szólalt meg. „A tragédia eredete” voltaképpen utolsó kiadott terméke a klasszika--filológus Nietzschének. Eredetileg bevezetésnek szánta „a görög nép kultúrtörténetéről” szóló egyetemi előadás-sorozatához. Noha 1870-ben (azaz még könyve megjelenése előtt) rendes egyetemi tanárrá nevezték ki Baselben (ezután ment el a porosz háborúba önkéntesnek), később már csak a kor német művelődési intézményeiről tartott inkább filippikákat, mint egyetemi órákat. Viszont a halála után megtalált kéziratok között volt egy terjedelmes szöveg Die Philosophie im tragischen Zeitalter der Griechen c. – Nyilván a polémia miatt is, ám főként a nagyívű kultúratipológiai áttekintés következtében „A tragédia eredetében” olvasható kultúratipológiáról világszerte hamar értesültek. (Nietzsche, ha időnként egy-egy érv erejéig visszaért ehhez a témához, egyre inkább a „dionüszoszi” vonásokat említette. Nagyhatású magyar fordítását 1910-ben az akkor ifjúkori varázsa teljében levő Fülep Lajos készítette: A tragédia eredete vagy görögség és pesszimizmus címmel (Budapest, Franklin Társulat – Filozófiai Írók Tára XXIII.), és ehhez könyv-terjedelmű bevezetést és magyarázó jegyzeteket is adott. – A „beleérző” etnológia amerikai klasszikusa, Ruth Benedict (1887-1948) először az észak--amerikai indiánok „síksági” és „pueblo” csoportjai között fedezte fel a kétféle világszemlélet („apollói” és „dionüszoszi”) közti ellentétet. Patterns of Culture c., világhírűvé vált könyvében (Boston, 1934. Houghton Mifflin) ezt népszerűsítette, és később még két további kultúrapszichológiai tényezőt is hozzáadott: a kvakiutl indiánok megalomániáját és az Új-Guinea partjain előtti szigeteken élő dobu nép paranoid skizofréniáját. Hogy mindez megerősíti-e Nietzsche görög kultúratipológiáját, vagy ezt egészen más keretbe illeszti – döntse el az olvasó!

Dodds, E. R.: A görögség és az irracionalitás. Bp. 2002. Gond-Cura Alapítvány – Palatinus kiadó. A minkét érdeklő fejezet: a 115-142. lapokon. Eredeti: The Greeks and the Irrational. Berkeley, 1951. University of California Press

25. lap Devereux, Georges: Tragédie et poésie grecques. Paris, 1975. Flammarion. (Angolból fordított tanulmányok gyűjteménye.) – Dreams in Greek Tragedy. An Ethno-Psycho-Analytical Study. Oxford, 1976. Blackwell. Devereux más, egyéb nyelveken is megjelent műveiben is foglalkozik az ókori görög kultúrával.

Az említett francia iskolával (érintőlegesen) foglalkoztam már korábban megemlített összehasonlító vallástudományi áttekintéseimben. Minthogy e kiváló szerzők többtucat könyvet írtak, ezeknek még puszta felsorolására sincs itt terünk.

27. lap Apollodórosz: Mitológia. Bp. 1977. Európa Könyvkiadó. (Jellemző a munka „tömörségére”, hogy a mintegy másfélszáz nyomtatott lapnyi szöveghez a magyar kiadásban körülbelül feleennyi terjedelmet elfoglaló névmutatót mellékeltek. Ami érthető, hiszen például a műben még Pénelopé 136 (!) kérőjét is mind felsorolják, származási helyük szerint csoportosítva mind felsorolják.

28. lap Az etruszkológiába nálunk jó bevezetés Pallottino, Massimo: Az etruszkok. Bp. 1980. Gondolat. (Több olasz kiadásban, a magyar fordítás az 1975. éviből készült, ám Szilágyi János György kitűnő kiegészítéseket adott hozzá.)

29. lap Erre is kitértem, további szakirodalommal: On Labyrinths, in Labyrinths. Műveltség és Hagyomány XXVII-XXVIII (1998) 239-257.

30. lap Praktikus áttekintést ad, kiegészíti a korábbi, hasonló munkákat Havas László (debreceni) egyetemi jegyzete: Itália őstörténete a Róma története a kezdetektől a köztársaság koráig. Bp. 1991. (Újabb kiadásokban is.) Tankönyvkiadó. Ez is az 1980-as évek elejével zárul. MEGNÉZNI

Az „olasz Délről” a voltaképpen vallástörténész Ernesto De Martino munkái adnak tájékoztatást. Ezeket is összegzi: La terra del rimorso. Contributo a una storia religiosa del Sud. Milano, 1961. il Saggiatore.

31. lap Georges Dumézil magyar nyelven összeállított tanulmánykötete (Mítosz és eposz. Tanulmányok. Bp. 1986. Gondolat) elsietett és gondatlan munka. A szöveg még az eredetihez képest is nehézkes, nevek és művek a sokszoros átírás után nem mindig azonosíthatók. Kihagytak a tanulmányok eredeti szövegéből. Úgyhogy e kötet átolvasása után mindenkinek az eredeti Dumézil--szövegekkel való megismerkedést ajánlom.

Az említett három írás: La préhistoire indo-iranienne des castes. Journal Asiatique 216 (1930) 109-130. -- Flāmen-Brahman. Paris, 1935. Musée Guimet – La préhistoire des flāmines majeurs. Revue de l’Historie des Religions 118 (1938) 188-200.

32. lap Sok értékelés született Dumézilről, ezek már munkássága kiterjedése és méretei miatt is csak részleteket hangsúlyoztak. Egyébként néhány, az ő szemében „ellenség” közelebb áll hozzá, mint néhány általa feltételezett „barátja” vagy „híve”. A legismertebb munka, amely életművét az etnológia szemszögéből tekinti át: Littleton, C. Scott: The New Comparative Mythology. An Anthropological Assessment of the Theories of Georges Dumézil. Berkeley – Los Angeles – London, 1982. University of California Press. (Ez már a harmadik, javított és bővített kiadás. A korábbiak 1966-ban, majd 1973-ban jelentek meg.)

33. lap (Titus) Livius: A római nép története a város alapításától. Bp. 1982. Európai Könyvkiadó. I. kötet, I. könyv, 31. fejezet, 55. lap. (Kiss Ferencné fordítását a korábbi magyar hivatkozások segítségével minimálisan javítva.)

34. lap Hocart, A. M.: Kings and Councillors. Cairo, 1936. Paul Barbey. (Ma az 1970-es kiadást lehet használni.)

1   2   3   4


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©kagiz.org 2016
rəhbərliyinə müraciət