Ana səhifə

Mécs László Anya kell! Versek lányokról és anyákról


Yüklə 300.65 Kb.
səhifə1/12
tarix22.06.2016
ölçüsü300.65 Kb.
  1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   12

PPEK 742 Mécs László: Anya kell! Versek lányokról és anyákról


Mécs László

Anya kell!

Versek lányokról és anyákról
mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK)

– a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza – állományában.


Bővebb felvilágosításért és a könyvtárral kapcsolatos legfrissebb hírekért

látogassa meg a http://www.ppek.hu internetes címet.




Impresszum




Mécs László

Anya kell!
Versek lányokról és anyákról

Illusztrálta

Simon András

____________________

Édesanyám emlékére
____________________

A könyv elektronikus változata
Ez a publikáció az azonos című könyv elektronikus változata. A könyv 1993-ban jelent meg a Vigilia Kiadó gondozásában, az ISBN 963 7964 12 6 azonosítóval. Az elektronikus változat a Vigilia Kiadó engedélyével készült. A könyvet lelkipásztori célokra a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szabályai szerint lehet használni. Minden más szerzői jog a Vigilia Kiadóé.

Tartalomjegyzék


Impresszum 2

Tartalomjegyzék 3

Üzenet milói Vénusznak 5

Nebántsvirág 7

Megcsókollak sietve 7

Az idegen leány 7

Nebántsvirág 8

Zsuzsika, játsszál! 9

Egy pillangó az őstavaszból 10

Bernadette 10

Bűnbeesés előtt 11

Pofácska 12

Virágos fák közt fiatal lány megy 13

Áldáska 13

Leány a kirakat-tükör előtt 14

Valami nagyon tetszett nékem 16

Szerelmesek 18

Lányok, lányok, boszorkányok 18

Ne menj kislány a tarlóra 19

A lány csak éppen zongorázott 20

Nótás Julis 21

Modern ballada 22

A síp 23

Szerelmesek 25

Tanítókisasszony 26

Szegény lányok balladája 27

A rózsaszínű hold 28

Schumann: Träumerei 29

Csak menj 30

Anya kell! 32

Az erős asszony dícsérete 32

Fiatal anyajelölt 33

A királyfi három bánata 35

Piros virág a pusztán 36

Vannak nők 38

Jótékony nő keze 39

Szabó Pista anyja 40

Anya kell! 41

Én láttam önt a kirakatban 43

Ej, azok az öreg asszonyok! 44

Az anya 45

Pórasszony 46

Akárcsak a tulipán 48

Valaki imádkozik értem 49

Julcsa néni 50

Két kéz a lámpafényben 51

Én fogyni látom folyton, mint a Holdat 52

Búcsúztató 53

Az élet ritmus fut tovább 54

Mécs László a kor tükrében 56


Üzenet milói Vénusznak


Tanár akartam lenni, hideg tudós,

ki eszmék kristály-csúcsain üldögél

s a problémátlan, kékes égbolt

íve alatt derűsen lát mindent;


szerelmes kézzel termeted és fejed

után faragni ifjúi lelkemet

örök, fehér márványszobornak

s rá nevetésed ígéző titkát.


– De kortárs lettem: fergeteges idők

sötét sodrában búskomor ég alatt,

midőn a szennyes Styx kiáradt

s mindeneket belepett az árvíz.


A milliókkal úsztam a vad vízen,

szívem szivacsként szívta a szenvedést,

mázsásra nőtt, aránytalanná:

s klasszicitás csuda bája eltűnt


lelkem szobráról. Torz vagyok és modern,

idegzetemben minden-idegzet él:

megvert a kor testvérisége

s százezer arc kúsza kínja rajtam!


Igy barbár lettem búskomor ég alatt,

beálltam bárdnak béna fülek között,

szívemből nagy dudát csináltam

s balzsamokat dalolok koromnak.


Míg lábom gazban gázol a föld felett,

míg öklöm új, vad Hydra ezer fejét

bunkózza őrült Herkulesként:

néha örök mosolyodra vágyom…


Mert nemcsak ottan vársz te a Louvre ölén,

– minden Kor s ember álmai távolán

feltűnsz s a századok homályán

átragyog ős, nevető szent arcod.


Istennő! bort nyakalva a nyári hőn

öreg diófa lombja alatt: sötét,

bús barbár bárd köszönti rád a

régi szerelmesek álom-kelyhét!




Nebántsvirág

Megcsókollak sietve


Saláta Sára sutban

sír, sír a képeskönyvben,

mert sorsát rímről-rímre

már nem becézi ujjad.

Nem vágysz a térdeimre.
Mackók, beszélő bábuk,

zsiráfok szerteszéjjel

és bíbornyelvű kéjjel

furcsán vigyorg a krampusz.

Mi történt itt ma éjjel??
Szobrászod lett a Szépség

s megdöbbent: nőnek mintáz

az álom-titku véső!!

Megcsókollak sietve,

tán nem lesz még ma késő.
Megcsókolom sietve,

mi megmaradt belőled:

két édes gyermek-orcád.

Tündér-tó vár titokban

s mögötte Bakfisország.
Merengek majd a tónál,

mint tyúkanyó, ha fészkén

nem csirke kél, de hattyú

s parton topog, ha úszik

el a tündéri fattyú.
Bemégy mint gyermek-hattyú

a csók-zenéjű tóba

s kikelsz mint büszke tündér

és meghal „bácsi”-voltom,

ha messzeségbe tűntél.

Az idegen leány


Egy idegen lány jött a főnökékhez:

élő baba, kimondhatatlan édes,

szeme kék, a ruhája rózsaszín,

mint szép mézeskalácsok rajzain…


Volt nálunk egyszer, és én egyre néztem,

s mintha fürdették volna égi mézben

tündérkezek: oly ingerlően ült,

a nyelvem tőle folyton édesült.


Azóta hasra fekve sokszor lestem

a dombtetőről (hogy már fájt a testem).

Az állomáson rózsaszínű folt

libbent meg néha… hasznom ennyi volt…


Ma fog utazni, s én a templomdombra

pitymallatkor már feljöttem szorongva,

s két sír között feküdve csöndesen

(nem félek most!) az állomást lesem.


A kertek most virágversenyt csinálnak.

A fák mint nagy menyasszonycsokrok állnak,

hegyen-völgyön viráglakodalom

s én gondolatban mind levagdalom


az orgonát, a rózsát és a mákot,

harangvirágot, szegfűt, gyöngyvirágot,

megrabolom a hársfalombokat,

a kertet, rétet, díszes dombokat,


s nagy heggyé hordom ott az állomáson:

torpanjon meg, vagy alagutat ásson

a hegyen át magának a vonat,

vagy várja meg tiltó parancsomat!!


… A vonat megjő szélnél sebesebben:

a rózsaszín ruhácska rája rebben…

A vonat megy mint barna szörnyeteg,

legázolja a nagy virághegyet


s a temetőből búsan lemegyek…
(A „Gyerekkor”-ciklusból)
  1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   12


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©kagiz.org 2016
rəhbərliyinə müraciət