Ana səhifə

Feladat anagrammajáTÉk az anagramma


Yüklə 76.92 Kb.
tarix11.06.2016
ölçüsü76.92 Kb.
Várunk és könyvtárunk IV. forduló

(Irodalmi, történelmi kvízjáték)

  1. feladat

ANAGRAMMAJÁTÉK
Az anagramma egy szójáték. Ebben a játékban az értelmes szavak vagy mondatok betűinek sorrendjét úgy változtatjuk meg, hogy eredményeként szintén értelmes szó vagy mondat születik.

Karinthy Frigyes így írt erről:

„Az anagramma nem más, mint egy csomó betű ismerete, melyet agyunkban raktározva magunk előtt látunk, s egyszerre egy új szó, egy új név létrejöttét idézi elő.”

Az új szó alkotása során fel kell használni az előző szó valamennyi betűjét. A kétjegyű mássalhangzók elemeikre is bonthatók!

A sokoldalú jogász, Sebestyén Gábor (1794-1864) verses rögtönzéseit, játékait, anagrammáit mind a mai napig sokan kedvelik, elismeréssel olvassák. Fáy Andráshoz, a haza mindeneséhez a jeles jogászt baráti szálak fűzték. Azzal tisztelte meg atyai jó barátját 78. névnapján, hogy a nevéből 78 féle anagrammát készített.

Mi is ezt a játékot választottuk ahhoz, hogy néhány, a magyar irodalom 19. és 20. századi jeles képviselőjének nevére rákérdezzünk. Könnyítésként egy-egy ismertebb művükből idézünk a játékos anagramma mellé.




  1. LÁGYAN SZÓL

  2. ADD, NYER-E?

  3. VÁNKOS MOST RÍ

  4. ANYJÁN A SOR

  5. JÓZSA FIA LETT

  6. GYÚLKY DARU

  7. MENÉTH SZÁLLÓ

  8. R. CEFRE MANÓ

  9. NYEKERTH FRANCI

  10. OKOS LÁNYT ŐSZ EDZI

  11. DORINA RÁM ÁS

Idézetek:
a)

„Létem ha végleg lemerült

ki imád tücsök-hegedűt?

Lángot ki lehel deres ágra?

Ki feszül föl a szivárványra?

Lágy hantú mezővé a szikla-

csípőket ki öleli sírva?

Ki becéz falban megeredt

hajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állít

káromkodásból katedrálist?

Létem ha végleg lemerült,

ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi át fogában tartva

a Szerelmet a túlsó partra!”

b)

„Van az életben egy-egy pillanat,


Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

Van az életben egy-egy pillanat,


Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött -- sok keserű álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.”

c)

„Azt hittem, ebben-abban lesz szavam,



nem országos, csak egy embernek szóló,

de kezemre ütöttek,

tenyérrel szájon csaptak,

hátulról elbuktattak,

fejem víz alá nyomták.

Sétálni sistergő parázson

megtanultam: lehet.

Elviselem magányom:

rámégett ingemet.”

d)

„Letészem a lantot. Nyugodjék.


Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!”

e)


„Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,




de gondold jól meg,




szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.







A kancsóba friss vizet hozok be néked,




cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,




itt nem zavar bennünket senki,




görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.







Nagy csönd a csönd, néked is szólok,




ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,




melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,




ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,




hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.







Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,




de gondold jól meg,




bántana, ha azután sokáig elkerülnél.”




f).


„Hajdan szerette a kecsegeorrú cipőt és a levendula-illatot, midőn falusi kisasszonyokkal évekig levelezgetett, és ismeretlen kisvárosokba elutazott, hogy furcsa, a világtól elrejtett nőkkel megismerkedjen. Szerette a csokorra köthető Lavaličre-nyakkendőt és a magasan kivágott fehér mellényt, midőn még vidéki színésznők állomáshelyeire utazgatott, és a polgári hölgyektől hajszálakat, zsuzsukat, zsebkendőket és harisnyakötőket kért emlékbe. A bástyasétá­nyon vagy a tánciskolában megszagolgatta a nők ruháját, szerelmet vallott, és sohasem hazudott, eszeveszett módjára ácsorgott ablakuk alatt, ahonnan egyszer véletlenül kinézett egy csinos asszony, ajándékot adott a szobaleánynak, és vakmerően behatolt idegen házakba, hogy kezet csókoljon ismeretlen nőknek, áldását kérje az idősebb asszonyságoknak, és a pillanatnyi gyönyör, a titkos boldogság, az elröppenő perc fontosságát bizonyítsa először látott nőknek meglepett helyzetükben. Ah, akkor még érdemes volt élni, mikor titokzatosan lehetett megjelenni éjjel, kertek alatt, ablakot megkopogtatni, gyönyörű szavakat mondani várakozó nőknek: a hajfürtről, a kis fehér kézről és a nyak különös hajlásáról, lángolni, elhervadni és boldogan nevetni, midőn a vonat tovább vitte a városból.”

g)

„Mátyás pedig oldalára fordult, és magára húzta a subát. Az éjszaka ugyan meleg volt, de vigyázni kell az öreg csontokra, mert azokban a velő is öreg már, és az könnyen magába veszi a harmatot. De még a subagallért is a fejére igazgatta Mátyás, hogy ne zavarják a feleselő kakaskukorékolások és az éjszaka mindenféle neszei a bankók összeolvasásában. Így aztán csakugyan tökéletességre is vergődött. Három ötezer koronással meg tizenkét darab százassal csapta be a zsidó. Egy kicsit bosszús volt Mátyás a zsidóra is, meg a bankócsinálóra is, meg mindenkire, aki sarcolja a szegény embert. Szerencsére a szegény embernek is van magához való esze, és Mátyás elégedetten gondolt arra, hogy az ezüstkoronások közt tizenkét darab régi huszonöt krajcáros is volt, meg hogy a huszonkilenc mázsa új búzához négy mázsa penészes búzát is hozzákevert, amit tavaly vermelt el a rekvirálók elül.



A kis tanya ablaka háromszor világosodott ki, mire Mátyás így megcsinálta az üzleti mérleget. Bizonyosan a menye, Etel bajoskodik a torokgyíkos kisgyerekkel. Hiszen azt csinál a menyecske, amit akar, külön kasszára gazdálkodik a maga földjén, de azért holnap mégis megmondja neki, hogy jobban tenné, ha gyertyát öntene ő is, mit urizál azzal a petróleummal, nem szegény embernek való már az se, maholnap drágább lesz, mint a pálinka.”

h)

„A kutyák jó messze elkísérték a fiúkat, s amikorra hazakeveredtek: teli voltak villanyossággal. Különösen a vizslát zaklatta föl Sanyi: kötekedő vakkantások közt ráncigálta a lábtörlőt, s a komondor szőrcsomóiban keresett játékszert magának. Ez egyszer a rosszkedvű öreg is kötélnek állt; hátára henteredett, s morogva, de a lábait elengedve hagyta, hogy a szeszesebb vérű a nyaka bojtjait marcangolja. Egy hirtelen visszamarás után azonban ők is visszacsúsztak a régi, álmos kerékvágásba.



Mirajtunk még annyi látszatja sem maradt a látogatásnak. Mintha megállapodás lett volna köztünk, hogy ha forgatunk is a fejünkben valamit, a másik ne érintse azt szóval. Édesanya is csak a korholást ismételte meg az asztalnál apának: – Hallottál ilyen szolgáló tempót? Első vizitelőkkel kézből enni a konyhában? – De édesanya kérem, ha ők kijöttek utánam. – Mi az, hogy kijöttek? Ha én Kárász Nelli vagyok, egy fél szavamba kerül, hogy visszasétáltassam őket. Anélkül hogy udvariatlan lennék. – Én igazán nem tulajdonítottam akkora fontosságot nekik. – Nem is nekik, a házunk hírének. Épp a mi helyzetünkben… – tette hozzá azon a fájdalmas hangon, amely édestestvére volt a cúgos fognak és a lábkimarjulásnak. – Kár ezzel izgatnod magadat – mondta apa, a levest szokása szerint a derekán még egyszer megpaprikázva. – Nagyon kedvesen szórakoztak ott kinn. – Ha ezt te szórakozásnak nevezed – duzzogta édesanya. A sértődésben ő akkor is kitartott még pár percig, ha belül meg is nyugtattuk valahogy. Szólni azonban ő sem szólt többet a Takaró fiúkról.”

i)

„Nini, hisz ez nem is lesz olyan kellemetlen kávéház, ez a klinika: a nyomás, ami reggel szívemre nehezedett, fölenged. A sakkpartit ebéd után elvesztem ugyan, ám néhány kedves, vidám ismerős, akik egyelőre telefonálnak csak, de majd később kijönnek hozzám, felfrissíti kedélyem. Délután kisüt a nap. Valami olyan jóleső, békés nyugalom fog el. Keresem az okát. Mi lehet az? Talán mert nem kell dolgoznom, ürügyem van henyélni? Nem, ez túlságosan felületes magyarázat. Valami van a hangulatomban, amit soha nem éreztem. Először élvezem a `teljes felelőtlenség `boldogító állapotát. Hogy, magyarázzam a normális, rendes embereknek? Értsétek meg, az ilyen görcsös lélek, amilyen az enyém, állandóan és szüntelenül abban a feszültségben szorong, amibe ti, boldogok, csak egyszer- kétszer kerültök egy élet folyamán: az élet minden pillanatában kénytelen vagyok az `egész életemre `gondolni. Nekem minden percem olyan, mint nektek, ha a hatodik emeletről zuhantok alá, vagy elkapott a forgószél - ostoba érzékenység, hogy lehetne kigyógyulni belőle? Vagy talán csak túlzott aggodalmaskodás, gyerekkorból megmaradt, nádpálcától, büntetéstől való félelem? Hogy mondja Shakespeare: "A gyáva ezerszer hal meg, a bátor csak egyszer." Hát én most, úgy látszik, ki fogok gyógyulni ebből - milyen jól érzem magam, ez nem az életem itt, ez egy délután, lehet, hogy beteg vagyok, lehet, hogy meg kell halnom, de ahhoz ennek a délutánnak semmi köze, nekem se ahhoz az emberhez, akinek majd baja lesz belőle, hogy a világra jött. És csendesen fűzögettem a gondolatokat, nem is gondolatokat, csak szavakat - nem várom meg, míg a logika szövevénye gyümölcsöt érlel: letépem, mikor virágot hajtott, ha csak szóvirágot is. Két remek kecskerímet komponálok a másik Gyula részére. Különben is mi minden történik még, maga a vizsgálat százfélét deríthet ki, s aztán bármi derül ki, sok idő van még gondolkozni, határozni, dönteni.”



j)

„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindig, mindig játszani,

akarsz-e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani,

nagykomolyan az asztalfőre ülni,

borból-vízből mértékkel tölteni,

gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?

Akarsz-e játszani mindent, mi élet,

havas telet és hosszú-hosszú őszt,

lehet-e némán téát inni véled

rubin-téát és sárga páragőzt?”

k)

„Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét… mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére. Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak… Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már. Krisztina megcsalt, milyen együgyű szó! ... S éppen veled csalt meg, milyen szánalmas lázadás! Igen, ne pillants reám ilyen csodálkozva: szánakozó hangon mondom ezt. Később, mikor sokat megtudtam és mindent megértettem, mert e hajótörés anyagából egyes hulladékokat, árulkodó jeleket az én magányom szigetére is elsodort az idő, szánakozva néztem vissza a múltba, s ott láttalak benneteket, a két lázadót, feleségemet és barátomat, a két embert, akik bűntudattal és fogvacogva, dermedten az önvádtól és lobogva e dacos szenvedélyben, boldogtalanul és életre-halálra lázadtatok ellenem…



Szegények! – gondoltam.”



  1. feladat

Irodalmi Nobel-díjas alkotók és műveik


Megadtunk két oszlopban feldarabolva egy-egy könyvcímet. Melléjük rendeltünk az elmúlt 100 évből irodalmi Nobel-díjas alkotókat. Kérjük, kösse össze a szerzőt és a hozzá tartozó mű címét helyes sorrendben!


sorszám

a cím eleje

a cím vége

szerző

1.

Warrenné

nyári éjszakában

Selma Lagerlöf


2.

Az elvarázsolt

kiterítve

George Bernard Shaw

3.

Emberek a

mestersége

Romain Rolland

4.

Nils Holgersson

lélek

Frans Eemil Sillanpää





5.

Míg fekszem

doktor

William Faulkner

6.

A zöld

elvesztett tisztessége

Borisz Paszternak

7.

Zsivago

csodálatos utazása

Miguel Ángel Asturias

8.

Szerelem a

fegyver

Heinrich Böll

9.

Katharina Blum

pápa

Gabriel Garcia Márquez

10.

Önvédelmi

kolera idején

Nadine Gordimer

11.

Pantaleón és

született gyermekért

Doris Lessing

12.

A pokol

csapdába esnek

Kertész Imre

13.

Az arany

tornáca

Mario Vargas Llosa

14.

Kaddis a meg nem

jegyzetfüzet

Herta Müller

15.

A rókák

a hölgyvendégek

Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin

Írja le a helyes megoldást!





  1. ……………………………………………………………………………………………………………………………………………….

  2. ……………………………………………………………………………………………………………………………………………….

  3. ……………………………………………………………………………………………………………………………………………….

  4. ……………………………………………………………………………………………………………………………………………….

  5. ……………………………………………………………………………………………………………………………………………….

  6. ……………………………………………………………………………………………………………………………………………….

  7. ……………………………………………………………………………………………………………………………………………….

  8. ……………………………………………………………………………………………………………………………………………….

  9. ……………………………………………………………………………………………………………………………………………….

  10. ……………………………………………………………………………………………………………………………………………….

  11. ……………………………………………………………………………………………………………………………………………….

  12. ……………………………………………………………………………………………………………………………………………….

  13. ……………………………………………………………………………………………………………………………………………….

  14. ……………………………………………………………………………………………………………………………………………….

  15. ……………………………………………………………………………………………………………………………………………….




  1. feladat

Összekevert címek
Az alábbiakban néhány, a Magyar Irodalmi Akadémia tagjának egy-egy művét rejtettük el. Az a feladat, hogy párosítsák a szerzőt és a művet.
Egy hozzám jönni utca története Fogság árnyéka halál A test gólya Inga angyala Saját Katalin Engedjétek flóbertpuska Milota a szavakat Fekete A kígyó


  1. Konrád György………………………………………………..

  2. Mészöly Miklós………………………………………………...

  3. Nádas Péter……………………………………………………

  4. Parti Nagy Lajos ………………………………………………

  5. Rakovszky Zsuzsa……………………………………………..

  6. Spiró György…………………………………………………..

  7. Sütő András…………………………………………………...

  8. Szabó Magda………………………………………………….

  9. Takáts Gyula………………………………………………….

  10. Závada Pál……………………………………………………




  1. feladat

Ön mit ajánlana olvasásra?
Bizonyára sok olyan könyvet olvasott már, amelyet másoknak is ajánlana, mert valamiért érdekesnek, értékesnek vagy éppen furcsának tartja. Válasszon ki közülük egyet és 10-15 mondatban írja meg kiknek és miért ajánlaná olvasásra az adott művet.


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©kagiz.org 2016
rəhbərliyinə müraciət