Ana səhifə

A kelták és szkíták Izrael elveszett törzsei?


Yüklə 145.4 Kb.
səhifə1/3
tarix22.06.2016
ölçüsü145.4 Kb.
  1   2   3

A kelták és szkíták Izrael elveszett törzsei?

Kik voltak, illetve honnan erednek a kelták és az eredeti szkíták? Van-e esetleg bibliai vonatkozása ennek a témakörnek? Létezik-e egy izraelita-kelta/szkíta kapcsolat, s ha igen, milyen formában? Ha igen, mennyire bizonyítható ez? Valóban volt-e egy "szkíta fénykorszak”, s ha igen, minek volt ez köszönhető, illetve mi jellemezte ezt a történelmi periódust? Milyen volt a szkíták etnikai arculata? A keleti, avagy a kaukázusi/fehér rasszhoz tartozak-e? Mi az oka annak, hogy az antik klasszikusoktól kezdve Pál apostolig a kulturált világ írói, történészei és teológusai pozitív fényben mutatják be a szkítákat, miközben a ma “szittyákként” elkönyvelt keleti lovas nomád népek nagyrészét vad, kegyetlen és műveletlen barbároknak tartották? Miért ez a paradox? Vajon mi oldja fel ezt az éles ellentmondást? És miért kell ezt a témát egyáltalán kérdésekkel kezdeni? Mert a téma bibliai vonatkozású, és az Ellenfélnek mindenkori érdeke az igazság elfedése vagy meghamisítása.

Talán sokan tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy a későbbi történelem folyamán a szkíta megnevezés egyféle gyűjtőnévvé vált, így számos eltérő etnikumra és különböző kultúrák népeire vonatkoztatják. Ebben az írásban fényt vetünk azoknak az eredeti szkítáknak a kilétére, akikről oly sok méltányos leírás maradt hátra, mégis homály fedi az identitásukat. Mivel ezt tanulmányt minden bizonnyal a Bibliában alig, vagy talán egyáltalán nem jártas emberek is olvasni fogják, előzetesen felhívnánk a figyelmet egy rendkívül fontos tényre: ebben a tanulmányban Izraelről vagy az izraelitákról kizárólag bibliai értelemben beszélünk, nem pedig az idők során kialakult hamis tévhiedelmeknek megfelelően. Ez azt jelenti, hogy Izrael, illetve az izraeliták alatt nem a zsidó népet értjük, hanem azt a tíz törzset, amelyek az egységes királyság felbomlásakor elváltak a zsidóktól, vagyis a Juda házát kitevő Juda, Benjámin és Levi törzseitől. Mivel a Szentírás éles különbséget tesz a judaiták [zsidók] és az izraeliták között, ennek az okait ismernünk kell ahhoz, hogy a témában ne tévedjünk el. A idevonatkozó szükséges háttérismeretet az Izrael háza - az elveszett tíz törzs című írásunk biztosítja. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a magyar olvasó számára ez egy igen érzékeny témakörnek számít, és számos tévhiedelmet kell eloszlatni a tisztánlátáshoz.



line 2

Isten Egyházának Gyülekezetei



Church of God

Copyright © 2013, Póli Pál - Isten Egyházának Gyülekezetei

Minden jog fenntartva. A honlapon található kiadványok szabadon másolhatóak és terjeszthetőek, amennyiben a teljes szöveg, változtatás vagy törlés nélkül kerül másolásra illetve terjesztésre. A kiadó nevét, címét és a kiadási jogot fel kell tüntetni. Ár nem számítható fel érte. Kritikai hozzászólásokhoz és elemzésekhez felhasználhatók rövid kivonatok vagy idézetek a kiadási jog megsértése nélkül.

http://www.churchofgod.hu

line 3

A kelták és a szkíták Izrael elveszett törzsei?



Az eddig ténylegesen is megállapított ismeretek fényében a modern történelemtudomány a szkítákként ismert népet közép- és észak-Perzsia területeiről származtatja, akik valamikor az i.e. 7. században tűntek fel a róluk Szkítiának elnevezett földön, vagyis a Fekete-tenger és Kászpi-tenger északi és keleti részén elfekvő területeken. A történészek egy iráni népelemként tartják számon a szkítákat, ami mint látni fogjuk, ilyen formában nem korrekt. Az elterjedt tévhiedelmek fényében azt azonban ki kell hangsúlyozni, hogy a történelmi tények és a szkíta leletek egyaránt azt bizonyítják, hogy az eredeti szkíták nem a keleti, vagy mongoloid rasszhoz tartoztak. A korabeli ábrázolások alapján határozottan a kaukázusi rassz, vagyis a fehér embertípus jegyeit viselik (lásd pl. a fentebbi ábrán az arcvonásokat és az erősebb arcszőrzetet). A ma már igen nagyszámban feltárt szkíta művészeti leletek sajátos motívumai inkább kelta, mintsem keleti jellegűek. A sírjaikban megtalált csontvázak pedig magas, illetve nagyobbtermetű, tipikusan kaukázusi emberek maradványai. Ezt az utóbbi időkben egyre gyakrabban alkalmazott genetikai vizsgálatok eredményei szintén alátámasztják.


A szkítákról az i.e. 7. századtól kezdve vannak feljegyzések. Szkítia a Fekete-tengertől északra és keletre fekvő közép-ázsiai térség volt, nyugati irányba a Dunáig terjedt, keleten pedig mélyen Belső-Ázsiáig. A szkíták nagyon hosszú időn át, i.e. 700-tól, i.sz. 300-ig dominálták ezt a területet. A későbbiekben felvirágzó pártus birodalom lakosait elsősorban az a nép tette ki, amelytől korábban elváltak az északabbra vándorló szkíták. Ezeket az alapvető információkat az ismertebb lexikonok és alaposabb történelmi könyvek is tartalmazzák. Ehhez azonban hozzá kell fűzni azt, hogy úgy a szkítákról szóló első lejegyzések idejének, mint az adott lokalitásnak is a bibliai történelem szerint is óriási jelentősége van. Ez a bibliai sík rendkívül fontos, hiszen a Szentírás jónéhány próféciai üzeneteinek a megértéséhez nyújt nélkülözhetetlen kulcsot. Egy hívő számára a Biblia leírásainak mérvadónak kell lenniük, függetlenül attól, hogy azok megegyeznek-e vagy sem a tudományosan is elfogadott, vagy "bevett" történelem téziseivel, vagy az esetleges népi mítoszokkal!
Kezdjük először a lokalitással. Szkítia Közép-Ázsiában terült el. Ázsia nagy részét, különösen a távol-keleti felét a bibliai Jáfet nemzetségei lakták be. A bábeli zűrzavart követően, vagyis a nemzetek elválasztása után Jáfet fiai hagyták el legelőször Mezopotámiát, északi és keleti irányba vándorolva. A távoli keletet Magóg nemzetségei, az északabbi területeket pedig Gómer fiai népesítették be: "A Szcítiával szomszédos keleti tájon pedig ott voltak Góg és Mágóg nemzetei, …” írja Anonymus helyesen a Gesta Hungarorumban. Góg és Magóg, valamint észak felől Gómer nemzetségei mind Jáfettől származnak, és Anonymus szóhasználata is azt mutatja, hogy az eredeti szkíták nem e jáfetita népek részét képezték. A magyarok, a hunok és a mongolok a bibliai Góg és Mágóg népei közé soroltatnak, s ezek a népek a szkítáknak legfeljebb kulturális (de nem etnikai) örökösei. A nem mongoloid türkök pedig csak i.e. 400 körül tűntek fel Szkítia keleti határainál, ekkor még nem jelentős erőként.
A Szentírás felvázolja a Sémtől, Jáfettől és Khámtól eredő népek, nemzetségek elosztását a földön (1Móz. 10). Mint már láttuk, Jáfet fiai, a keleti népek az északi és távolkeleti vidékeket népesítették be. A sötétbőrű hamiták nagyrészt dél-nyugati irányba (Afrika felé), kisebb részben pedig délkeleti (India) irányba vándoroltak. A kaukázusi embertípus ősapjának, Sémnek a leszármazottai hosszabb időn át "helyben maradtak" Mezopotámiában. Asshúr hozta létre a hatalmas asszír birodalmat, Arpaksád leszármazottai, a káldok pedig a babiloni birodalmat. Az izraeliták egy a káldoktól korán levált népelemből váltak Isten választott népévé, és vették tulajdonba Kánaánt, az Ígéret földjét. Izrael és Juda kettéválásával az északi tíz törzs rövid idő alatt teljesen elpogányosodott, és emiatt utolérte őket Isten ítélete a kegyetlen asszírok által. A több invázió és kitelepítési hullám i.e. 721-ben zárult le, amikor az asszírok deportálták az Izrael Házaként ismert tíz északi törzs utolsó maradékait is. Az izraelita törzseket a birodalom észak-keleti határvidékeire telepítettek át egyféle ütközőként, és innentől kezdődően "az elveszett tíz törzs"-ként vannak számon tartva a történelemben. Nem sokkal később a deportált izraeliták első elemei megkezdték az elszivárgást észak felé a Fekete-tenger és a Kászpi-tenger közötti területeken át. Ezt a populációt kimmerek-ként ismeri a történelem, akik aztán a szkítákként ismert testvérnép nyomására tovább vándoroltak, és a keltákként jelentek meg Európában (erre és a kimmer név eredetére a továbbiakban még részletesen kitérünk). Más elemeik azonban megtelepedtek a két tenger északi oldalain, és ezidőtől kezdve nevezték ezt a területet Szkítiának! Herodotosz az i.e. 5. században már hozzávetőleg a fenti térkép szerint határozta meg Szkítia területi kiterjedését (Her. 4. könyv). Ezen a ponton azonban forduljunk a bibliai történelemhez, s annak fényében elemezzük ennek a területnek és adott időszaknak az eseményeit, aprólékos sorrendben.
Az i.e. 700-as években a kor nagyhatalma a félelmetes asszír birodalom volt. Mivel Izrael elhagyta Istent, megszegte a törvényét és bálványimádatba esett, Isten az asszírokat használta fel a megbüntetésükre. Az első invázió és a velejáró kitelepítés i.e. 750 körül történt meg, amit aztán még több figyelmeztető szándékú inváziós hullám követett, mint pl. az alábbi események alkalmával:

1Krónika 5:25 25 De hűtlenül elhagyták atyáik Istenét, s a föld népének isteneihez szegődtek, amelyeket Isten a szemük láttára megsemmisített. 26 Ezért Izrael Istene feltüzelte Asszíria királyának, Pulnak és Asszíria királyának, Tiglatpilezernek a lelkét. Ez elhurcolta Rubent, Gádot és Manassze törzsének felét, s elvitte őket Halachba, Hábor mellé a Gozán folyóhoz.

2Királyok 15:29 Izrael királyának, Pekachnak idejében Asszíria királya, Tiglatpilezer felvonult és elfoglalta Ijont, Abel-Bet-Maachát, Janoachot, Kedest, Hacort, Gileádot és Galileát, Naftali egész földjét, és elhurcolta őket fogolyként Asszíriába.

Izrael ezek ellenére sem tért meg. Miután Isten megelégelte az Izrael házát kitevő északi tíz törzs bálványimádását és törvényszegő lázadását, i.e. 721-ben végleg és teljes egészében az asszír birodalom kezébe adta őket:

2Királyok 17:5-6 5 Azután Asszíria királya az egész ország ellen hadba szállt, Szamaria alá vonult, és három évig ostromolta. 6 Hósea 9. esztendejében Asszíria királya bevette Szamariát és fogságba hurcolta Izraelt Asszíriába; Halachban, Gozan egyik folyója, a Habor mellé, valamint Média városaiba telepítette őket.

Most pedig vessünk egy alaposabb pillantást az itt mellékelt asszír birodalom térképére: A Szentírás konkrétan megadja az asszír birodalom északi és keleti peremvidékein fekvő azon helységek neveit, ahová Izrael törzseit áttelepítették. A Gozan folyó és Média városai. Amint látjuk, az asszírok által kitelepített izraeliták új lakhelyei (a térképen piros sávval jelölve) pontosan azokon a területeken feküdtek el, amely lokációkhoz úgy a korai, mint a modern történészek is visszavezetik a szkíták ismert eredetét! Diodorus Siculus szerint: “a szkíták az Araxes (Gozán) folyó mentéről származnak” (Diod. 2:3). Herodotos ugyanezt mondja: "[a szkíták] az Araxes-től mentek Kimmeriába (Krímiába) (Her. 4:11). A 2Ezsdrás könyve pedig ugyancsak ezt az útvonalat határozta meg az elveszett törzsek vándorlásának fevázolásakor, kiegészítve azzal, hogy az Isten keze és gondoskodása volt velük. (2Ezsd. 13:40-46)



És pontosan ettől az i.e. 7. századtól kezdődően kapjuk az első történelmi lejegyzéseket a szkítákról, akik - mint majd látni fogjuk - azokat a kulturális szokásokat és azokat a rasszjegyeket viselik, mint a hazájukból elhurcolt izraeliták! Lehet midez véletlen egybeesés?
Az izraelita lakosság deportálása tehát i.e. 750-től kezdődően több kisebb-nagyobb hullámban folyamatosan történt meg, míg végül i.e. 721-ben teljessé vált, és az Izrael házának nevezett tíz északi törzs több milliós lakosságát deportálták az asszír birodalom keleti részeire. Ezek után csak a Juda házát kitevő három törzs maradt meg az Ígéret földjén, Juda, Benjámin és Levi, akiket a továbbiakban is judaitákként, azaz zsidókként ismerünk. Az Izraelben és Judában valamivel korábban elvégzett és a Bibliában lejegyzett népszámlálások eredményeit figyelembe véve (1Krón. 21:5-6), ekkor legalább 4 millió izraelita került Média városaiba. Ez még mai léptékekben sem kevés ember, abban az időben pedig feltétlenül jelentős méretű népességnek számított, különösen egy homogén nemzet esetében.
Omri háza

A bibliai leírást a korabeli, precíz alapossággal lejegyzett asszír források is megerősítik. Izrael királyságára, illetve Szamáriára az asszírok hozzávetőleg kétszáz éven át - a dinasztiaalapító Omritól egészen a fogságbamenetelig - a Bith-Omri, Bith-Qumri névvel utaltak a lejegyzéseikben. Az asszírok szemita nyelvében a bith szó megegyezik a héberek beth szavával, ami házat, e használatban pedig dinasztiát jelent. A Bith-Omri szószerinti jelentése “Omri háza”, ami Omri népét, vagyis az általa uralt királyságot, az izraelitákat jelölte. A bibliai héberben Omri neve egy mélyről jövő H hangzóval kezdődik, ami a kiejtésben inkább GH, illetve KH-nak mondható. Omri neve így pontosabban Ghomri, amit a asszírban Khumri, vagy Qumri-ként adtak vissza. Omri, Izrael házának első nagy királya jelentős uralkodónak számított, nem véletlenül nevezték el róla a népét az asszírok. Omri építtette fel Szamáriát, a tíz törzs fővárosát is (1Kir. 16:5). Mivel a pogány nemzetek, így az asszírok is a maguk megnevezéseit használták az izraelitákra, ez némileg megnehezíti a szálak összekötését, és Omri neve és az asszírok által használt Bith-Omri egy fontos kulcsnak mondható. A fentieket igazolja egy nagyon fontos, III. Shalmanezer (i.e. 858-824) asszír király által elkészíttetett oszlop. Ezen a Fekete Obeliszk nevű oszlopon több fontosabb történelmi eseményt örökítettek meg, köztük egy "izraelita jelenet"-ként elnevezett ábrát is (a bal oldali képen a véset rajz formában látható). A vésethez mellékelt felirat pedig az Omri házából való Jehu király által hűbéradóként fizetett aranyból készült tárgyakat listázza fel. A képen vagy Jehu, vagy pedig az ő küldötte van ábrázolva, amint földig hajol III. Shalmanezer asszír király lábai előtt. Ez a legkorábbi eddig feltárt olyan lelet, amelyen izraelitákat láthatunk ábrázolva, és egyike a bibliai eseményeket megjelenítő szekuláris történelmi forrásoknak. Az archeológusoknak azonnal feltűnt, hogy a képen Jehu (vagy a követe) és a küldöttség többi tagja pontosan olyan csúcsos alakú süvegeket és arcszőrzetet viselnek, mint amelyekkel a korai szkítákat is ábrázolták pl. a görögök. Szargon krónikásai pedig a következőket jegyezték le egy márványtáblán: “Szargon, asszíria királya felment Szamária [Izrael fővárosa] ellen és a beth-qumri törzsek ellen, és Asszíriába hurcolt 27280 családot.” Egy másik, II. Tiglath-Pileser idejéből (i.e.. 740 körül) származó töredékeiben feltárt íráson a következőket olvashatjuk: “A beth-qumri földjéről … a népet …a népének isteneit … Asszíriába küldtem. Királyuk, Péka megöletett. Hóseást tettem meg királlyá … A magian vallás híveivé tettem őket (v.ö. 2Kir. 15:29; 17:6,22; 1Krón. 5:26). A babiloniak gimirri megnevezéssel illették a beth-qumri, azaz a kimmerek népét, akikről később a behisztuni táblákon lejegyezték, hogy a szkíták rokonai.

A kitelepített és még mozgásban lévő törzsek jelentős hányada nem eresztett mélyebb gyökereket az új hazában, hanem önállósítva magukat terjeszkedni kezdtek a lakatlan és nyílt észak felé. Vagyis arra a területre, amit ekkortájt és éppen ez oknál fogva Szkítiának neveztek el. Amikor i.e. 676 körül a szkíták más népekkel szövetkezve megtámadták Asszíriát, az asszírok már az iszkazua kifejezéssel utaltak rájuk. Ezt a támadást az asszírok még képesek voltak elhárítani, de néhány évtizeddel később a szkíták a babiloniakkal szövetkezve szinte elsöpörték Asszíriát. Nem kell túlzottan megerőltetni magunkat ahhoz sem, hogy lássuk, az asszír birodalom északi és nyugati területei hozzávetőleg megegyeznek a későbbi pártus birodalom nyugati területeivel. Vagyis azzal a lokációval, ahonnan a szkíták származtak, és ahol a hátramaradt elemeik később létrehozták a szkítákkal szövetséges pártus birodalmat. A Biblia tehát tisztán láthatóan megadja a választ arra, hogy honnan és miért került erre a lokációra egy masszív néptömeg, amelytől aztán a szkítákat származtatják.


Ezen a ponton feltétlenül meg kell jegyezni azt, hogy az asszírok Judeát is megtámadták, ahol elfoglaltak 46 várost, és az izraeliták mellett 200150 zsidót is kitelepítettek. Ezt a tényt egy Szenakherib által elkészíttetett emlékmű örökítette meg. Érdekessége, hogy nem kerekítették le a számot, hanem precíz pontossággal adták meg. Judeában a Jeruzsálembe menekült zsidók élték túl a hadjáratot, amikoris az Úr angyala elpusztította az asszírok 185000 harcosát, visszavonulásra késztetve a maradékot (2Kir. 19:35-36).

Az izraeliták és a szkíták közötti kapcsolat egy további fontos láncszemét a perzsa Dárius Hystaspes által készíttetett, és máig fennmaradt sziklavésetek adják. Ezek a neves behisztuni sziklák. A hatalmas felületet takaró sziklavésetek sorát az i. e. 522-486 közötti időkben vésette Dárius. A rajtuk található ékírásos szövegek nagyon fontos támpontot nyújtanak a kitelepített izraeliták utódainak azonosításához. A perzsa Dárius Hystaspes idejében már 200-250 éve volt annak, hogy az izraelitákat kitelepítették. A behisztuni véseteken három nyelven, ó-perzsa, elamita és babiloni nyelveken vannak megörökítve bizonyos történelmi események, amelyeket itt nem részletezünk. Számunkra a lényeg a szkíták gyakori említése, akiket a perzsák ekkor szakai-nak neveztek. A vésetek huszonkét perzsa tartományt sorolnak fel, amelyek közül a tizenkilencedik Szkítia, ami az ó-perzsa verzió szerint szaka, az elamita verzió szerint szakka, és a szemita babiloniak neo-akkád nyelvén gimiri, azaz Kimmeri. Kihangsúlyozandó, ezen a perzsa forráson a gimiri és a szakai megnevezések egyazon népet jelölik! Ne feledjük, a babiloni gimiri az asszír bet-kumri egy későbbi változata, vagyis Omrinak, Izrael királyának a népét jelöli. Ez egy konkrét tárgyi bizonyíték arra, hogy a kimmerek és a szkíták egyazon nép, méghozzá az asszírok által kitelepített izraelita törzsek leszármazottai. Tény azonban, hogy a kimmer, illetve a szkíta megnevezés egyazon nép két különvált ágazatának a megnevezéseivé lett. Mivel a kimmerek hamarabb megkezdték a nyugati irányba való vándorlást, így a kronológiai sorrend kedvéért először a keltákkal kell kezdeni.



A kimmerektől a keltákig

A Kaukázustól keletebbre lelhető a Gumri folyó. Mózes Chorene-i Kamirnak nevezte a Kaukázustól nyugatabbra fekvő kappadóciai Anatóliát. A Lempriere’s Classical Dictionary Kimerii-t (Kimmeriát) a “Palus Maeotis-hoz közel” (az Azovi-tenger környéke) helyezi. Herodotos egyrészt a Fekete-tengertől (ekkor még Kimmeri-tenger) észak-nyugati területre teszi a kimmerek akkori lakhelyét (Her. 4:11), másrészt pedig a Kimmeriába (azaz Krímeába, Hér.4:12). Rendkívül fontos, hogy Herodotos szerint a Krími félszigeten élő kumri nép Médiából telepedett át, de nem Média volt az eredeti hazájuk! Az adott időpont, a néptömeg mérete és a lokáció figyelembevételével itt csakis az izraeliták jöhetnek számításba. A kimmerek azonosak a nyugatra vándorolt keltákkal.

Strabo és Platon is megemlíti, hogy a kimmerek azután Európa nyugati partvidékein tűntek fel. M. Guizot a “Franciaország történelme a korai időktől 1848-ig” című munkájában a következőket jelenti ki: “Az i.e. 700 és i.e. 400-as évek között egy új népesség árasztotta el Gault, nem egyszerre, mint inkább egymást követő nagy inváziókban, az első ilyen invázió a korai, a második pedig a későbbi dátum időpontjaihoz köthető.” Ez a nép kimri-nek, vagy kimmriai-nak nevezte magát … vagyis azzal a névvel, akiket a görögök a Fekete-tenger nyugati partvidékén találtak [egykor] és a Kimmeri-Félszigeten, amit a mai napig Krimeának neveznek.” (u.o. 16. o.). Az itt leírtak megfelelnek annak, amit az izraeliták történelmi vándorlásairól tudunk, miszerint kisebb-nagyobb hullámokban vándoroltak nyugatra. A kimmerek, vagyis a kelták esetében az első nagy hullám előörsei már az i.e. 700-as években megérkeztek Nyugat-Eruópába, vagyis röviddel azután, hogy az asszírok kitelepítették őket Izrael területeiről. A másik nagy hullámuk i.e. 331-ben érkezett meg, valószínűleg a szkítáknak nevezett testvéreik nyomására. A szakai (szkíták) csak jóval később kezdék meg a nyugati irányba való népvándorlásaikat.

A kelta elemek legnyugatabbra fekvő állomásai a brit szigetek CUMBERLAND és NORTHCUMBRIA területei, valamint Wales, amit a korai időkben CAMBRIA-nak neveztek. A walesiek a maguk nyelvén a mai napig KIMRI névvel utalnak magukra, és krónikáik szerint a walesi kimrik a Defrobani (Konstantinápoly) területén való állomásozás után folytatták útjukat nyugat felé. Az ókori történészek sorra megemlítik, hogy a kimmerek Európa legnyugatabbra fekvő területein telepedtek meg. Plinius rámutat, hogy “a kimmerek, akiket később Kimri-nek neveztek, Kisázsiából származnak.” Diodorius Siculus szerint: ”A dán kimbri azonos a görögök kimmerjeivel." Homérosz a brit szigeteket jelöli meg a kimmerek lakhelyeként.

Az ókori írók listája, akik kitérnek arra, hogy a kimmerek Nyugat-Európába kerültek: Homérosz, Odüsszeia XI, 13-19; Herodotos 1:6,15,16,103; és IV. 1,11 stb; Strabo, 1:20,61; 309; 11:494; Diodorus Siculus, 5:32.

A The Encyclopaedia Britannica a korai történészek alapos lejegyzései alapján az alábbi módon foglalja össze a kimmerek történetét:

“Kimmerii … Herodotos (iv. 11-13) Szkítiáról adott leírásában a dél-oroszországi területek korai lakosainak tartja őket" (akik után pl. a Bosporus Cimmerius és egyéb helyek kapták a nevüket)

A bibliai tények, az ókori írók és a tudomány álláspontjának rövid és tömör összefoglalása: a kimmerek a Fekete-tenger nyugatabbi területén tűntek fel és éltek, amíg összeütközésbe kerültek a velük rokonságban lévő szkítákkal. Mindez hozzávetőleg az i.e. 650 körüli években történt, vagyis körülbelül száz esztendővel Izrael fogságbamenetele után. Ne feledjük, az izraeliták deportálása i.e. 741-ben kezdődött meg, s a korai elemeik alkották meg a kimmereket, a későbbiek pedig a szkítákat. Emiatt néhány történész találóan a kelto-szkíta névvel utal a kimmerekre. Ha megfigyeljük a korai kitelepítések adott törzseit, akkor további támpontokat találunk:



1Krónika 5:26 … Izrael Istene feltüzelte Asszíria királyának, Pulnak és Asszíria királyának, Tiglatpilezernek a lelkét. Ez elhurcolta Rubent, Gádot és Manassze törzsének felét, s elvitte őket Halachba, Hábor mellé a Gozán folyóhoz.

Rúben, Gád és Manassze fél törzse a korai kitelepítések áldozatai voltak, őket a későbbi hullámokhoz képest az északabbi fekvésű Gosán folyó mellett telepítették le. Azt tudjuk, hogy ezek a korábban kitelepített izraeliták képezték a kimmer/kelta néptömeget, a későbbiek pedig a szkítákat. Nos, Rúben, Gád és Manassze fél törzsének keltákkal való beazonosítása egyezik a kitelepítések időzítésével. Rúben mai leszármazottai elsősorban Franciaországban élnek, Gádé pedig Svájcban. E két mai nemzet két ismert kelta elem leszármazottaiból tevődik ki, a franciák a gall (gauloise), a svájciak pedig a helvét kelta törzsekből. A szintén kelta Belgae törzsek Áser nemzetségéből valók. Manassze fél törzse elsősorban a Brit Szigetekre érkező kelta hullámok részét képezte, az ő modern utódaik aztán Amerikába vándoroltak ki, főként az USA “déli államaiba”, amelyek lakosai megőrizték Manassze fél törzsének kelta sajátosságait. Manassze fő törzsi testülete Efraimmal került Britanniába, és az Új Világba az ő leszármazottaik vándoroltak ki, elválva testvérüktől, Efraimtól. Manasszéban (az USA-ban) a déli államok (Manassze fél törzse) a törzs egészével való újraegyesülése után is megőrizték azt a különlegességet, ami a korai elválásból fakadt. A déli Louisiana államot francia telepesek alapították meg, akik minden bizonnyal nem rubeniták, hanem Manassze fél törzsének azon - gallok között maradt - elemei voltak, akik csak a modernebb kivándorlási hullámok alkalmával kerültek örökségük földjére. A kelták történelme aránylag jól ismert, számos nagy munka foglalkozik részletesen és átfogóan mindazzal, amit itt még rövidebben 4 pontban összefoglalhatunk:

1. A kimmerek, ahogyan rokonaik, a szkíták is röviddel az izraeliták kitelepítése után tűntek fel először a történelemben.

2. Történelmi színrelépésük helye az az általános terület, ahová az izraelitákat kitelepítették (Kaukázus hegység, Fekete-tenger, Kászpi tenger).

3. A kimmerek, a gimiri és a kimry ugyanannak a névnek a változatai, és egyazon népet jelölnek, a keltákat.

4. A kaukázusi területeket elhagyva Európa nyugatabbi peremén és a brit szigeteken telepedtek meg.


  1   2   3


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©kagiz.org 2016
rəhbərliyinə müraciət