Ana səhifə

A bölcsődék létrejötte szorosan a gyári nagyipar kialakulásához kapcsolódott, természetesen ott merült fel az igény először, ahol női munkaerőt foglalkoztató iparágak, főleg a textilipar honosodott meg


Yüklə 14.53 Kb.
tarix13.06.2016
ölçüsü14.53 Kb.
A bölcsődék történetéből

A bölcsődék létrejötte szorosan a gyári nagyipar kialakulásához kapcsolódott, természetesen ott merült fel az igény először, ahol női munkaerőt foglalkoztató iparágak, főleg a textilipar honosodott meg. Az első bölcsődét 1844-ben Párizsban nyitották meg, ezt követően egyre több bölcsőde nyitotta meg kapuit.

Nyolc év múlva az első pesti bölcsőde alapításakor már 400-nál több intézmény működött, az egyház és az állam által pártfogolva. A francia példát Európában több állam is követte. Pesten 1851-ben kezdett szervezkedni egy "Bölcsőház" felállítására Mayer István iskolaigazgató pap, Tormay Károly városi tiszti főorvos és Rozmanith Antal városi tanácsnok. Támogatóik közül a pest-budai társadalom legmagasabb rangú hölgytagját, Albrecht főherceg, helytartó feleségét, Hildegarde főhercegnőt nyerték meg az egyesület fővédnökének. Munkájuk eredményeként 1852. április 21-én megnyitotta kapuját az első Magyar Bölcsőde a belvárosi Kalap u. 1. sz. alatt. A megnyitást követően egyre nagyobb igény jelentkezett a bölcsődei elhelyezésre, így igen hamar kinőtték ezt az intézményt. Néhány év múlva az egyesület a Terézvárosban is nyitott egy fiókbölcsődét, ahol nem fizetett dajkák, hanem a "szürke nénék" (a szent Vincéről elnevezett apácarend tagjai) gondozták az első, kifejezetten bölcsődének épült intézményt. Hogy az intézmény ekkor még egyértelműen a munkás miliőhöz kötődött, mutatja, hogy a belvárosi bölcsőde az évek során egyre kijjebb költözött a munkáskerületekbe.


A 19. században a közhatalom még nem tekintette feladatának a szociális gondoskodást, ezt más szervezetére hagyta, mindenekelőtt a családra, egyházakra, jótékonysági egyesületekre. Ekkor a bölcsődék fenntartásához szükséges pénzt magánszemélyek adományából biztosították. Számos budapesti arisztokrata vagy tehetős nagypolgár tett le jelentős összeget egy-egy ágy fenntartásához magánalapítványként. Társasági divat lett az egyesületet támogatni. Vezetői dísztagjai között a legismertebb személyekkel találkozhatunk: gróf Andrássy Gyuláné, báró Eötvös Józsefné, Károlyi gróf és grófné.
A bölcsőde, alkalmazkodva a korai kapitalizmus hosszú munkaidejéhez, reggel 5 és este 7 között tartott nyitva. Ekkortájt a nőknek szülés után már 2 héttel munkába kellett állniuk, így már kéthetes csecsemőket is gondoztak a bölcsődében 4 éves korig. Alapfeltétel volt a budapesti lakhely, az anya munkaviszonya és a család szegénysége. A bölcsődében teljes ellátást, ruházatot kaptak a kisgyerekek. A korabeli munkáslakás viszonyok ismeretében joggal feltételezhetjük, hogy a szerencsés kiválasztottak lényegesen egészségesebb körülmények között töltötték a mindennapjaikat, mint az otthon nevelkedő kisdedek.
Az első világháború súlyos terheket rótt az országra, romlottak az életkörülmények, csökkent a szülések száma és megnőtt a csecsemőhalandóság. A kedvezőtlen adatok hatására alakult meg 1915-ben az Országos Stefánia Szövetség, mely többek között szerepet vállalt a bölcsődék létesítésében és működtetésében is. Heim Pál kezdeményezésére a gondozóképzést is a Stefánia Szövetség indította el a Központi Védőnőképző Iskolában 1916-ban.
A Pesti Első Bölcsőde egyleti úton létesült. A II. világháborúig főleg egyleti és üzemi bölcsődék létesültek. A felszabadulás után az ‘50-es évek közepétől a nők tömeges munkába állásával vált indokolttá a bölcsődék fejlesztésében az állami szerepvállalás. 1983-ig a bölcsődei ellátás iránti igény nagyobb volt, mint a rendelkezésre álló férőhely, azt követően a túlfejlesztés miatt fordult az arány. 1983-ban 1335 bölcsőde működött az országban. Az 1984-1990 közötti időszakban a bölcsődék 20,6%-át megszüntették, főként az alacsony kihasználtságú, adaptált bölcsődéket.
A rendszerváltás, a piacgazdaságra való áttérés váratlanul és érzékenyen érintette a kisgyermekes családokat.
Nem voltak rá felkészülve, nőtt a munkanélküliség, a jövedelmi különbség, a szegény családok száma. Igaz, a családok szegénysége a rendszerváltás előtt is érzékelhető volt, de azt követően felgyorsult. Nagyon sok kisgyermekes család az alapvető feltételeket sem tudja biztosítani gyermeke számára - külső segítség nélkül. Az ezredfordulón felértékelődött a munkahely fontossága, így a kisgyermekes családok számára fontos a bölcsőde és a különböző, gyermeknevelést segítő szolgáltatás.
A bölcsőde olyan szolgáltató intézmény, amely alaptevékenységként napközbeni ellátást nyújt a kisgyermekek számára. Feladata a 3 éven aluli gyermekek szakszerű gondozása-nevelése, harmonikus testi és szellemi fejlődésének segítése, az életkori és egyéni sajátosságok figyelembevételével. 1990-95 között a gazdasági és társadalmi változás a bölcsődei hálózatra is kedvezőtlenül hatott. A rendszerváltás évében a bölcsődék önkormányzati fenntartásba kerültek, központi állami normatíva nélkül. Ebben az időszakban a bölcsődék 37 %-át bezárták. Míg 1990-ben 1003 bölcsőde volt, 1995-ben már csak 628 működött. Ezekben az években támadások kereszttüzébe kerültek a bölcsődék, többen a megszüntetésüket hangoztatták, megkérdőjelezve szükségességüket. Az állam akkor vonult ki a bölcsődék működésének finanszírozásából, amikor a családok egyre nehezebb élethelyzetbe kerültek. A ‘90-es évek közepére beigazolódott, hogy a nők munkavállalásának, a munkahely megtartásának fontos feltétele a bölcsődék megléte. 1997-ben a bölcsődék működéséhez az állam normatív támogatással járult hozzá.
Ebben az időben, jogszabályi rendezetlenségben, bizonytalan jövőképpel a bölcsődei dolgozók igyekeztek a nemzetközileg elismert magas színvonalú alapellátást biztosítani és a kor követelményeinek megfelelően új szolgáltatásokat bevezetni. 1999 év végén már csak 549 bölcsőde működött. Az alapellátáson túl, azt nem veszélyeztetve, gyermeknevelési szolgáltatást is vállalt. (Időszakos gyermekfelügyelet, játszócsoport, gyermekhotel, játékkölcsönzés stb.) A bölcsődében dolgozó szakemberek közép- és felsőfokú képesítéssel is rendelkeznek. Elhivatottak, magas szakmai tudás birtokában vannak. Az alapellátás mellett színes, a szülők igényeihez igazodó szolgáltatások nyújtására képesek. Egyre több veszélyeztetett családból kerül bölcsődébe kisgyermek, a velük való törődés megkülönböztetett figyelmet igényel. A szülőkkel való bánásmód, kommunikáció is nehezebb, hisz érzékenyebbek.
A szakdolgozók gyönyörű, áldozatkész és nehéz munkája kevésbé elismert. Az alacsony közalkalmazotti bér miatt sok szakember elhagyja a pályát és nincs utánpótlás, nő a képesítés nélküli foglalkoztatottak száma.
Miközben törvény írja elő a napközbeni kisgyermekellátást, a települések 80%-ában nincs bölcsőde.
Az állami támogatás a működés 25-30%-át fedezi, mert nem a beírt, hanem a gondozott gyermek után igényelhető, holott a beírt gyermek számára szükséges a tárgyi eszközöket biztosítani.
A civil szféra nem érdeklődik a bölcsőde működtetése iránt, továbbra is önkormányzati támogatással működik.
Kérdés, hogy az önkormányzatok szűkülő forrásai mellett meddig tudják ezt vállalni.
A gondozónői pálya társadalmi elismertsége még várat magára.
Valljuk, hogy a kisgyermek egészséges fejlődésének legoptimálisabb közege a család. A kisgyermek közösségben nevelődése nem az ő szükséglete, társadalmi szükséglet. A bölcsődét is társadalmi szükséglet hozta létre, és ma már a kisgyermeket nevelő családok számára nem nélkülözhető szolgáltató rendszerré vált.

Forrás: http://www.elelmezesvezetok.hu/szamok/06/07/26.htm


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©kagiz.org 2016
rəhbərliyinə müraciət