Ana səhifə

1Ökumené 2Ökumenikus negyedéves folyóirat


Yüklə 306.95 Kb.
səhifə5/6
tarix19.06.2016
ölçüsü306.95 Kb.
1   2   3   4   5   6

KÖNYVSZEMLE
Jacob Böhme CRISTOSOPHIA, avagy a Krisztushoz vezető út

Megjelent a KAIROSZ Kiadó jóvoltából, 382 oldal terjedelemben, 2oo9-ben; fordította és bevezetővel, valamint jegyzetekkel ill. hivatkozásokkal látta el Makovnik Béla.

A szerzőről azt kell tudni, hogy 1575-től 1624-ig élt, mint varga, a szászországi Görlitz városában; 1600-ban éli át első misztikus élményét, amit publikál is. Néhány művelt nemes körében népszerű lesz, a lutheránus egyház cenzora viszont megtiltja neki a további művek terjesztését. 1619-ig be is tartja a rendelkezést, ekkortól befolyásos barátai részére a haláláig hátralévő öt év alatt jelentős életművet alkot. Kiadását tisztelői intézik. Az életművét először 1682-ben adják ki Hollandiában, sokára, 1730-ban, német nyelvterületen, és azután csak 1957-ben, szintén Németországban.

Hegel az “első német filozófus” címmel illette, hazánkban pedig Hamvas Béla méltatta munkásságát.

Az életmű egy kis része, a Christosophia, 9 darab könyvecskéből áll, melyek között laza a kapcsolat. Vannak részek, amelyek a bűnbánattal, az imádkozással foglalkoznak, az Isten és Krisztus utáni sóvárgásról szólnak, Isten és ember viszonyáról, a teremtésrôl-bünbeesésrôl-megváltásról, a kereszténységrôl a vallásháborúk fényénél, mi az elképzelése az üdvözülésrôl ill. a kárhozatról, az Ész szerepe a megtérésben, az Ige működése, az ördög kísértése, lelki alkatok kérdése.
A könyv tisztán filozofálásként íródott része mai szemmel régies, nehézkes. Ellenben a többi rész lebilincselő olvasmány, az ember érzi a megszenvedett, magán kiérlelt Krisztus-követés történetet (mely az egyetlen Isten-hitbe ágyazott), és itt nagyon is telitalálatként hatnak azok a megállapítások, amik a fentebbi címszavakhoz tartoznak, és betekintést engednek a szerző vallási nézeteibe, fogalmaiba. Én e könyv alapján nem mondanám misztikusnak, hanem egy hívő, gondolkodó kereszténynek.

Néhány definíciót, meglátást idézek a műből: -ezek Böhme mondataiból, vágásokkal előállított idézetek.



A zárójelben lévő oldalszámok segítenek a könyvben eligazodni.
A hívőknek szánt gondolatok, illetve a szájukba adott vélemények, 'sóvárgások' :

  1. Istenre irányuló éhsége során Krisztus testét és vérét kapja ételül és italul lelki sóvárgása kielégítésére, (42.o.)

  1. egyedül Krisztus szeretetében válhat a kegyelem gyermekévé, (83.o.)

  1. hogyan hatolhat az új születés körébe, hogy szellemben és igazságban imádkozhassék és Krisztus Szelleme vele együtt és benne imádkozzék, képviselvén őt Isten színe előtt ? (91.o.)

  1. "kezdetben a teremtmények urává tettél atyámban, Ádámban, a szörnyû bukás után pedíg te adtad meg nekem újra Krisztus Jézusban, hogy ővele és őbenne uralkodjak minden ellensége felett..". (118.o.)

  1. az ész csak tükre az örökkévalónak, úgy véli,...hogy azt teszi, amit csak akar, ráadásul ezeket Isten akarata hajtja végre benne, ő maga pedíg egyenesen próféta! (147.o.)

  1. nincs olyan Isten akaratán kívül eső tett, amely képes lenne elérni Isten országát....Semmi nem nyeri el ugyanis Isten tetszését, ami nélkülözi azt, amit ő maga tesz akarata révén. Hiszen csak egyetlen egységes Isten van, aki minden létező Lényegében rejtőzik, és minden, ami ugyanezen lényegre alapozva együttműködik és együtt hat vele, az vele Egy Szellemmé válik, (157.o.)

  1. az igaz hit Krisztus óta soha betegesebb és gyengébb még nem volt, mint éppen manapság, (173.o.)

  1. Szent Pál azt mondja: ”Az égben járunk, ahonnan az üdvözítô Krisztus eljövetelét várjuk.” (Fil 3,20) Ha tehát a mennyben járunk, akkor a menny bizonyosan bennünk van! Krisztus a mennyben lakozik, így ha az ő templomai vagyunk, akkor ugyanezen mennynek bennünk is ott kell lennie,....ha ugyanakkor a bűn viaskodhat velünk,....akkor a pokolnak is bennünk kell lennie, mert az ördög viszont a pokolban lakozik, ....Isten haragján belül, (182.o.)

  1. Isten....megígérte, hogy.....felül akarja múlni a haragot szeretetével, s így behelyezte eljövendő megtestesülésének szövetségét világosságába....Erre a szövetségre irányultak a zsidó (állat)áldozatok is.... a harag minőségétôl való megfosztását részben maga a krisztusi áldozat előképeként szereplô áldozati állat hivatott megtenni vérének (el)vétele...során, (194.o.)

  1. a mindeneket teremtő ...Ige saját szeretetének megfelelően a Jézus névben élő isteni, mennyei lényeget juttatott...Mária magvába a szeretet tinctúráján belül.. (195.o.)

  1. erős elszántságra van szükségünk, nem pusztán ismeretszerzésre, hanem Krisztus szelleme utáni erőteljes éhségre és szonjuhozásra, -az ismeret önmagában még nem hit!

  1. Mit segít a léleknek, ha ismeri az Istenhez vezető utat, maga azonban nem jár rajta?...Bizonyos és igaz, hogy a valóságos bennünk született gyermeki létet kivéve mindennemű kacérkodás Krisztus érdemeivel s mindennemű álszenteskedés csalás és hazugság, függetlenül attól, hogy ki tanította! (204.o.)

  1. A bábeli kereszténység a tudósság miatt huzakodik, hogy miként illik szolgálni, tisztelni, megismerni Istent, mi Isten a maga lényege és akarata szerint, és komisz módon azt tanítják, hogy aki nem egyezik meg velük részletekbe menően,....az nem is lehet keresztény, csak eretnek. Krisztus követőjének azonban nincsen felekezete, megjelenhet azok istentiszteletein, és mégsem függ egyik felekezettől sem. Neki csak egyetlen tudománya van, nevezetesen a benne lakó Krisztus. Csak egy utat kutat, ez pedíg az arra vonatkozó sóvárgás, hogy állandóan helyesen és igaz módon éljen illetve hogy egész tudását és teljes akaratát Krisztus életébe vesse.

  1. Hite az Istenre irányuló sóvárgás, ebben él, ebben hal meg, noha az igaz ember felől nézve sohsem hal meg. Krisztus is ezt mondja: "Aki bennem hisz, sohasem hal meg, hanem áthatol a halálból az életbe." (Jn 5,24) (212.o.)

  1. Bábel legnagyobb bolondsága, hogy az ördög viszálykodóvá tette a világot a vallás kérdésében, hogy saját készítésű vélekedésünkért harcoljunk,.... holott Isten országa nem valamiféle vélekedésen, hanem az erőn és a szereteten alapszik. (1 Kor 4,20) (213.o.)

  1. Mindannak, amivel Istent akarjuk szolgálni, hitben kellene végbemennie, vagyis Szellemben, aki az emberi cselekedetet majd kiegészíti és kedvessé teszi Isten előtt..... Ami azonban a hitet nélkülöző önzés során tétetik, az csak másolata vagy álarca a valódi keresztényi cselekedetnek. (217.o.)

  1. Az üdvösség egyedül a szemlélésen és a megismerésen alapszik, az Írás szerint "Igazságban fogom szemlélni ábrázatodat, teljessé válok mikor felébredek a te ábrád szerint." (Zsolt 17,15) és "az örök élet az, hogy téged, aki egyedül igaz Isten vagy, és azt, akit küldtél, Jézus Krisztust, megismerjék." (Jn 17,3) (223.o.)

  1. Hová távozik az üdvözült lélek, mikor a test elenyészik, s hová a kárhozott ? Nem szorul rá , hogy ő maga bárhová is távozzon, hanem a külső, halandó élet válik le róla a testtel együtt. A lélek már ezt megelőzően is magában belül hordja a mennyet vagy a poklot. ...A belépés nem ezen a módon történik, mert a menny és a pokol is mindenütt jelenvaló. Az akarat vagy Isten szeretetébe, vagy Isten haragjába fordul, ami viszont a testnek kiszabott időben megy végbe. (239.o.)

  1. Milyen messze van egymástól a menny és a pokol ? Egyik a másik számára olyan, mintha nem is létezne....Abban, ami bejut a mennybe, vagy amiben maga a menny nyilatkozik meg, abban maga Isten nyilatkozik meg, ...Ugyanakkor a pokol is áthatja az egész világot, és hasonlóképpen csak önmagán belül lakik és munkálkodik, ill. abban, amiben a pokol fundamentuma megnyilatkozik, vagyis az önzésben és a tévelygő akaratban, (243.o.)

  1. Hogyan és ki által kell a világnak megítéltetnie ? Krisztus személye és Szelleme végzi majd el ezt, aki Isten megtestesült szavával lemetszi magáról mindazt, ami nem tartozik Krisztushoz, s akkor Krisztus országa fog megmutatkozni azon a helyen, ahol jelenleg a világ áll.

  1. Hová vettetnek hát az ördögök és a kárhozottak, ha a világ egész helye Krisztus országaként dicsőül meg majd ? A pokol a világ helyének minden szegélyén ottmarad. A mennyek országa számára rejtetten, ...a fény örökké fényleni fog a sötétségben, de a sötétség nem érinti és nem fogja fel a fényt. (Jn 1,5) Fény Krisztus országa, a sötétség viszont a pokol; ...Krisztus országa alányomja őket.. .és láb alá való zsámollyá, gúny tárgyává válnak. (Zsid 10,12-13) (248.o.)

  1. Miként fog végbemenni az Ítélet ? Tekints Krisztus szavaira, ki ezt fogja mondani a jobb felől állóknak: "Jöjjetek ide, Atyám áldottjai, és örököljétek az országot, mely az idők kezdete óta készen van számotokra. Amikor ugyanis éhes voltam, ennem adtatok, ....Ők ezt válaszolják majd neki: Mikor láttunk téged éhezőként,....A balján álló istentelenekhez viszont így fog szólni: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzbe, mely az ördögnek és angyalainak készíttetett! Éheztem, szomjuhoztam,....de ti nem szolgáltatok nekem!.....Bizony mondom nektek, amit nem tettetek meg akár csak egynek is e kicsinyek közül, velem sem tettétek meg. Ezek tehát az örök gyötrelemre jutnak, míg az igazak az örök életre." (Mt 25,34) Amit tehát egy ilyen kereszténnyel teszünk, amikor testi szükséget szenved, magával Krisztussal tesszük, aki ebben az emberben lakozik. (A szerző itt megfeledkezett Jézusnak arról a példabeszédérôl, amelyben arra int bennünket, hogy nem csak a hitsorsosainkkal kell irgalmasnak lennünk, hanem mindenkivel.) (249-250.o.)

  1. Hogyan állnak majd helyt azok, akik mostanság Krisztus országa miatt civakodnak és üldözik, megszégyenítik, átkozzák és rágalmazzák egymást ? A gőg legcsekélyebb fellépése is, mikor a vélemények miatt kezdenek huzakodni, már a birtoklás képmása, ....Az ítélet napján minden különcségük átadatik a sötétségnek, beleértve azt a haszontalan cívódást is, mellyel nem Krisztus szeretetét keresték, hanem csak képzeteikre alapozott felsőbbrendűségüket. (251.o.)

  1. Az Ész így beszél: Sokat hallok Istenről, mondják, hogy van valamiféle Isten, aki mindeneket teremtett, mindent fenntart és hordoz, de még nem láttam senkit, és nem is hallottam senkiről, aki látta volna Istent, vagy meg tudná mondani, hol lakik s mi az ő lényege,....nem hallani senkiről, aki az enyészetből visszatért volna, és azt mondta volna, hogy Istennél volt. (257-258.o.)

  1. Válasz: Az ész olyan természetes életforma, melynek alapja az időbeli kezdetben és végben van, s így nem tud eljutni ahhoz a természeten túl rejlő alapzathoz, melyben képesek vagyunk megérteni az Istent. ....Az ész....vádolja önmagát és szorongani kezd egy olyan ítélettől, melyet nem is lát, ami azonban arra utal, hogy a rejtőzködő Isten, aki önmagát természetté alakította, mégis az ész körén belül lakozik, és megbünteti a megátalkodottság útján járó Észt; de mindez arra is rávilágít, hogy e rejtett Isten bizonyosan nem az érzékelhetőség természetéből való, hisz az Ész nem észleli, még csak nem is érti Istent (1 Kor 2,14) (258.o.)

  1. A Bölcs ....megtanulja, miként vesse meg balgaságát, melyet az Ész okosságának vél. ...Az ember azonban ne a balgaságnak, hanem Isten Szellemének megfelelően legyen ember, és azt, hogy mi való Istentől, ne a rögeszmés Ész alaján ítélje meg, ugyanis meg van írva: "Aki a testre -az egyéni akarat balga értelmi képességére- épít, az a testtől romlást fog örökölni. Aki azonban a Szellemre –Isten akaratára- épít, és az isteni igéretre alapuló reménységbe veti akaratát, az a Szellemtől az örök életet örökli majd (vö. Gal 6,8) (270.o.)

  1. Minden lét kezdete az Ige volt, vagyis Isten kilélegzése, Isten viszont az örök Egy volt, és az is maradt örökké. Az Ige azonban az isteni akarat avagy az isteni tudomány kiáradása. ....Ige alatt Isten megnyilatkozó akaratát értjük, Isten alatt viszont a rejtőzködő Istent, vagyis az örök Egyet, akiből az Ige örökkön-örökké elôtör. (281.o.)

  1. Isten Szelleme...a Bölcsesség erőin belül egyfajta tükörképben játszhatott magával a hasonmás formálódása közben. (vö. Péld 8,31) (282.o.)

  1. Nem helyes az ördöggel és a kígyóval társalogni, sem tanácsaikat követni....A szeretet azonban összetöri a halál és a pokol kapuját az emberi test magára öltése révén, hogy újjászüljön minket,....hogy új engedelmességgel örökké élhessünk Atyánk országában, a Szent Szellem békéjében és örömében, s ezáltal az Atya gyönyörködhessen bennünk. (303.o.)

  1. a pokol fundamentuma, amit egyébként Isten haragjának is neveznek, egészen föltárult a lélekben, amely miatt egészen elvesztette Istent, a paradicsomot, a mennyek országát....(306.o.)

  1. Miközben ilyen kerékvágásban haladt (a lélek), kis idő múlva ráakadt a mi Urunk Jézus Krisztus, az kinél Isten szeretete és haragja van,....irgalommal tekintett a lélekre, felszólította, hogy forduljon meg és gyakoroljon bűnbánatot...(307.o.)

  1. Mikor a lélek....ilyen mértékű elszántságot gyűjtött magába, és úgy vélte, rögtön győzni is fog. ...De mintha Isten kitagadta volna őt....Így történt, hogy átengedte magát a halálnak, nem mást akarva azonban, mint Megváltójának, Jézus Kriszrtusnak halálában meghalni és elmúlni. (320-321.o.)

  1. A világosságot nyert (másik) lélek: Most már a mi Urunk Jézus Krisztus járja veled és benned zarándokútját e földön, ahogyan azt maga is mindvégíg tette. Hisz szünet nélkül ellene mondtak, és javakat nem birtokolt! (323.o.)

  1. Most már megérthetjük, miért van akkora különbség az emberek között akarat és cselekvés terén. ...Ha a lélek a saját lelki alkatából Isten szeretet-tüzébe, az isteni lényeghez, azaz Krisztus angyali fény-világnak megfelelő testi létéhez fordul, akkor Krisztus húsából fog enni -amit szellemi értelemben érts- , mintegy Krisztus örök lényegéből, a szelídségből, a dicsőség sugárzó fényéből. (331.o.)

(Kolonits Veronika vegyészmérnök)
Idegen méltóság

Orosz Gábor könyvéről


Hans Jonas írja, hogy hagyományos etikai elgondolásaink alaptalanokká váltak: mindennapi életünk átláthatatlanná bonyolódásával, valamint tetteink által elindított ok-okozati láncok követhetetlenné válásával az emberi cselekvés természete megváltozott.56 E probléma egyszerre jelentkezik az ökológiai katasztrófa fenyegető közelségének, illetve a modern genetika szédítő sebességgel elért újabb és újabb, az emberi élet kezdetét és végét érintő eredményeinek nyomán. Habár az ökológiai irányultságú etika témájában kezdődött élénk vita újabb keletű, a bioetika kérdésköre azonban szinte egyidős a legelső genetikai kísérletekkel. E diskurzus egy kitüntetett területét, a probléma teológiai vonatkozásait teszi vizsgálatának tárgyává Orosz Gábor Idegen méltóság című könyvében.57

A szerző erős képpel kezd: az épp elmúlt század genetikai forradalmának ikonját, Dollyt, a klónozott juhot állítja párhuzamba a keresztény szimbolika áldozati bárányával, a megváltó Krisztus jelképével.58 A talán provokatív metafora jelzi a probléma kettősségét: az ember megszabadulásának ígéretét, valamint áldozattá válásának veszélyét. A kétségkívül feltoluló izgalmas, ám sokszor szertefutó kérdésfelvetések helyett azonban a kötet szorosra veszi tematikáját, s elsősorban a bioetika teológiai vitájába kapcsolódik, el nem feledve az ezzel párhuzamosan zajló szekuláris vitát sem.

Orosz Gábor könyve első részében felvázolja az alapvető dilemmákat tudomány és erkölcs véglegesen megváltozott viszonyáról, majd az emberi méltóság – e kötet kulcsfogalmául is szolgáló – kifejezését járja körbe. Első közelítésében a fogalom használhatóságát mérlegeli, s Martin Buber mondatának felidézésével59 jelzi, mennyire kiterjedt és súlyos öröksége van e fogalom jelentés-árnyalatainak a teológiai diskurzus számára, főként a modernitás eszmeisége nyomán. Az emberi méltóság fogalmának jogi és etikai síkjait inspiráló módon, összefogott tárgyalásmódban elemzi a szerző, ezután pedig a kötet fókuszába helyezett preimplantációs genetikai diagnosztika (PGD), valamint prenatális diagnosztika (PND) meghatározását adja, illetve az alkalmazásukkal kapcsolatos etikai dilemmákat, érveket és ellenérveket, valamint különböző megközelítéseiket veszi sorra.60 E rész kissé orvosi irányultságú, ám közérthető hangvétele segít megérteni az eljárások alapvető mozzanatait, illetve az alkalmazásuk mérlegelésével felvetődő etikai és teológiai problémákat. Széles panorámát nyújt az épp zajló párbeszéd állásáról, főbb pontjairól, ám sejtjük, ez még csak az előjáték.

A könyv legizgalmasabb felvetései azonban a következő fejezetben kerülnek sorra, melyben a szerző Helmut Thielicke (1908-1986) protestáns teológus elgondolását, az idegen méltóság (dignitas aliena) teológiai paradigmáját ismerteti (talán túl röviden), elemzi, és próbálja összhangba hozni addigi töprengéseinek eredményeivel.61 XX. századi gondolkodóként Thielicke meghatározó alapélménye volt az európai kultúrkörben kiteljesedett szekularizácó, melyet egyháza krízisként és kihívásként élt meg. Ezért olyan méltóság-meghatározást keresett, mely egyszerre nyújt védelmet az ember embersége számára (ne feledjük, épp nemrég zajlottak a holokauszt rémtettei), felel a kereszténység szellemi kihívásaira, s szót ért az emberi méltóságról folyó szekuláris párbeszéd szereplőivel is. Thielicke tehát az ember idegen méltóságát Istentől kezdetben neki ajándékozott méltóságként jellemzi, dinamikus önazonosságként írja le (erős meghatározottság a bűnbeesés múltbeli eseménye, illetve a beteljesedés jövőbeli megtörténte által), valamint megpróbálja függetlenné tenni mindattól, amit az ember élete során magáénak mondhat. Ez utóbbi merész állítás, mely szemben látszik állni az ember méltóságát annak valamilyen tulajdonságából avagy elidegeníthetetlen jogából levezető elképzelésekkel. Thielicke elképzelése emellett fontos dilemmákat hoz a felszínre: perszonalista hangoltságú elgondolása első látásra ütközni látszik egyfajta reláció-ontológiai emberkép kidolgozásának igényével, s ez utóbbi igény pedig komoly nehézségeket ébreszt a katolikus teológiai gondolkodás hagyományosan szubsztancia-ontológiai színezetével összevetve. A határszituációban állás62 mint alapvető emberi tapasztalat hangsúlyozásával Thielicke szilárd megalapozást kíván nyújtani a keresztény emberkép korszerű újrafogalmazásához, ugyanakkor az elgondolás kompromisszumkészségét szeretné kifejezni az emberi méltóság nem-keresztény diskurzusában részt vevő szellemi vonulatok iránt is. Egy határon túl azonban a választás elkerülhetetlen, s Thielicke – nem meglepő módon – saját egyházának tanítását választja: az idegen méltóság gondolatában erősen épít az ember preegzisztens voltának,63 valamint a földi élet utáni létezésének keresztény elképzelésére.

Különös, inspiráló, s egyben sok kritikára okot adó kifejezés az idegen méltóság „idegen” volta.64 A modernitás embere számára szokatlanul hangzik, s talán negatív jelentés-asszociációkat mozgat meg e jelző. Szólhat egyrészt valamilyen exkluzivitásról (és sokak ebből való kizárásáról), ugyanakkor valami radikálisan külső meghatározottságról, mely szemben áll a modern emberkép benső irányultságú és empirikus vizsgálat tárgyává tehető önazonosság-felfogásával. Idegenül hangzik ez az „idegen” a keresztény ember számára is, s ha Thielicke az ember-Isten relációból vezeti le kulcsfogalmát, könnyen arra gondolhatunk, talán megfontolandó lehet a(z Istentől) kapott (ajándékozott, adott) méltóság kifejezése. Thielicke inspiráló elképzelése az ember idegen méltóságáról mindezzel együtt fontos gondolati újdonságokkal szolgál az eddigiekben felvezetett problémák megoldásához, s egy olyan új, átfogó teológiai paradigma kialakulásának lehetőségét hordozza, melyben egyaránt megférne a keresztény egyházak közös gondolkodása, valamint a nem-keresztény bioetikai diskurzusba való bekapcsolódás igénye.

Jó meglátás, és feltétlenül üdvözlendő törekvés Orosz Gábor részéről a thielickei elgondolás mint teológiai keret-paradigma alkalmazása a keresztény egyházak közti bioetikai párbeszéd főbb problémáinak artikulálására, mely a remények szerint akár egy közös, ökumenikus álláspont kidolgozása felé is mutathat.65 Mivel azonban a szerző fontosnak tartja fenntartani a nem-keresztény elképzelésekkel való nyitott párbeszéd szempontját is (s jogosan teszi ezt), lényeges kihangsúlyoznunk: ez esetben egy legalább két szálon futó, s sok esetben egymástól elkülönülő kettős párbeszéd részesei vagyunk, melyeknek hangvétele, szempontjai csupán nagy óvatossággal adaptálhatóak egymás diskurzus-tereibe. Magyarul: nagy bölcsességet kíván a keresztény embertől, hogy kettős párbeszéde ne váljon kettős beszéddé. Itt azonban talán még nem is tartunk: a könyv kitűnő megalapozás e kiterjedt diskurzus bizonyos területeinek újrakezdésére, s főbb téziseinek továbbgondolása segíthet minket abban, hogy legalább részben válaszokat találjunk a kötet fülszövegében olvasható félelmetes „vagy…” hitünk szerinti folytatására, miközben nem feledjük: Coram Deo, azaz Isten előtt állunk mindvégig.


(Orosz Gábor: Idegen méltóság – a preimplantációs genetikai diagnosztika és az emberi méltóság elve a teológia kontextusában, L’Harmattan, Budapest, 2009, 170 oldal, 2 000 Ft)
Paksa Balázs

filozófus

A katolikus és protestáns nyelvezet sajátosságai – Prószéky Gábor előadása


A matematikus és nyelvész képzettségű Prószéky G. a Pázmány Péter Katolikus Egyetem – legfiatalabb – informatikai karának professzora. Előadására a PPKE „rangidős” hittudományi kara keretein belül működő Ut Unum Sint ökumenikus intézet őszi programjának részeként, a kar Veres Pálné u. 24. alatti épületében került sor 2010 október 28-án.

Az alábbiakban jegyzeteim alapján, többé-kevésbé felsorolás szerűen próbálok beszámolni a rendkívül tartalmas előadásról.

A középkorban a latin „szaknyelvvé” vált, alig került át belőle valami a magyarba. Ami átkerült, abban sem volt mindig köszönet: hókusz-pókusz kifejezésünk a nem értett latin mise „Hoc est enim corpus meum”-ából származik.

A 15. században kezdődik Európa szerte a Biblia népnyelvre fordítása. Megilletődve láttam a magyarnyelvű Huszita Bibliából egy kódexben töredékként megmaradt Miatyánk kivetített sorait; a régies írásmódtól eltekintve szinte teljesen a mi Miatyánkunk.

A korai reformáció nyelvi szempontból meglepő dolgokat produkált. A Wittenbergában tanuló magyar diákoknak nagy nehézséget okozott az, hogy Luther Márton egyre több német szót kevert latin nyelvű előadásaiba.

Báthory László pálos szerzetesnek a nem sokkal a mohácsi vész után készített Biblia fordítása teljesen elveszett. Az első fennmaradt magyar Biblia fordítója, Károli Gáspár gönci református lelkész, eredeti nevén Radics Gáspár, nagykárolyi görögkeleti ortodox családban született. Hogy a mérleg egyensúlyban maradjon, Káldi György jezsuita szerzetes, a második legrégibb magyar Biblia fordítója református szülők gyermeke volt. Az ő munkáját Pázmány mellett a református Bethlen Gábor is támogatta.

Mivel a 16-17. században a magyar reformáció szellemi központja az u.n. királyi Magyarország, vagyis többé-kevésbé a mai Szlovákia területén volt, a kialakuló protestáns nyelvi zsargonra a szláv környezet némileg rányomta a bélyegét, egyes bibliai szavakat lágyan ejtettek, pl. gehenna helyett gyehennát mondtak.

A ma már sokban anakronisztikus keresztyén/keresztény szóhasználati különbség Pázmány korában még nem létezett, ő magától értetődően használta a krisztusit jelentő szláv krisztyán-ból kirisztyán átmeneti formával kialakult keresztyén-t. A keresztény szó a 18 sz-i magyar katolikus egyházban született. Hangsúlyozni akarták a katolikus egyház igaz voltát, és mi lehet természetesebb, mint hogy az igaz egyházat a keresztről nevezik el. Ezt az etimológiai tévedést megkönnyíthette az, hogy a korabeli magyar katolikus egyház számos mértékadó személyisége nem magyar anyanyelvű volt.

A nyelvújítással lett volna esély a keresztyén térnyerésére a katolikus nyelvezetben, de sokan szlávosnak ítélték, és maradt minden a régiben.

A mai szóhasználati különbségek között van olyan amelynek tartalmi okai vannak, az Úrvacsorán és az Oltáriszentségen nem ugyanazt értjük. Sok azonban a pusztán formai különbség, mint pl. az Ézsaiás/Izajás esete.

Mindkét egyházi nyelvhasználat veszélye a megmerevedés, ahogy a református testvérek mondják, a kánaáni nyelv kialakulása (Iz 18,19 szerint Egyiptomban öt városban kánaáni nyelvet beszéltek, amit a környezet nyilván nem értett). E vonatkozásban a II. Vatikáni Zsinat döntéseivel a katolikusok könnyebb helyzetben vannak, a protestáns nyelvezet merevségének oldódása még sok kívánni valót hagy maga után.

De a szekularizációval mindkét közösségnek kell számolnia, nyelvi szempontból is. Azon csak nevetünk, ha egy kisfiú azt is Jézus csodái között tartja számon, hogy Ő az olajfák hegyén járt. Az már nem annyira humoros, amit a nyelvész (talán túlságosan is) érzékeny füle vesz észre a Hitvallás „feltámadt az írások szerint” formulájában. Nem hívő és bibliai ismeretek nélküli honfitársaink azt gondolhatják: ezek a keresztények igazából nem hiszik, hogy Jézus feltámadt, hiszen odarakják, hogy az írások szerint, tehát nem szerintük.

Az előadás befejezése súlyos problémáról szólt. A Hitvallás felelős egyházi szolgálattevők által elfogadott közös ökumenikus szövegében az Anyaszentegyház jelzője az egyetemes, de a miséken nem ezt a jelzőt, hanem a katolikus–t használjuk. Ezen el kell gondolkodnunk, magyar katolikusoknak.

(Vető István geológus)

1   2   3   4   5   6


Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©kagiz.org 2016
rəhbərliyinə müraciət